Page - 344 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

344 tájszólásait az olaszországi nyelvjárásoktól ily alapon leginkább megkülön- böztetik : a) a latin ca és ga szótagok helyébe, torokhangjuknak az illető ínyhangba való átmenete útján, éa és ga (ejtsd csa, dsa) lép, pl. éasa (ház), vaéa (tehén), gal (olaszúl gallo, kakas); ellenben a Noce-vidéken ezek helyett ismét két más, sajátszerű ínyhangot ejtenek, melyeket ca- és ga-val jelölve, körülbelül t/a- és dya-va\ vehetünk egyenértékűeknek, pl. cavai (ol. cavallo, ló), íastel (ol. castello, kastély), Vantar (ol. cantare, énekelni), legavi (ol. legame, kötelék); b) az /-nek u-ba való feloldása az ald és alt alakokban, pl. : éáud (ol. caldo, meleg), sáut (ol. salto, ugrás), (ol. altro, más) sat. ; c) a latin-olasz ^-nak a franczia és lombardiai /i-vel egyező hanggá változása, pl. : ün (ol. uno, egy), dúr (ol. duro, kemény), venü (ol. venuto, jött), sat.; d) a franczia zárt 0-vel (pl. e szóban : peu) és a szintén franczia nyilt ae-vel (pl. ebben: peur) egyező keverék-hangok, pl.: fiöl, többese fiöi (ol.figliuolo, -i, fiú, gyermek), nöo, noef (ol. nuovo, új), coega (ol. cuoca, szakácsné), foego (ol.' fuoco, tűz), loego (ol. luogo, hely) sat.: e) a latin hangsúlyos rövid S-bó\ lett ué (vagy ö) kettőshangzó, pl.: fuéó (ol. fuoco), luéó (ol. luogo), scuéla (ol. scuola, iskola) ; f) az ié kettőshangzó az -elio végződésű főnevek többe- sében, pl. fradiéi (ol. fratelli, fitestvérek), biéi (ol. belli, szépek), sat. ; g) az Tfc^ -nek //-né gyöngülése: pl. domanár (ol. domandare, kérdezni), responer (ol. rispondere, felelni), graiii (ol. grandi, nagyok), sat. ; h) az l megmaradása a latin bl, cl,fl,pl, sat. hangcsoportokban, pl.: blastamar (ol. bestemmiare, káromkodni), recla és orecla, egyebütt reéa és rega (ol. orecchia, fül), vecla és veéa (ol. vecchia, öreg), fior (ol. fiore, virág), fiama (ol. fiamma, láng), plövia és pluevia (ol. pioggia, eső), sat.; i) az egyes szám 2. személyének s ragja az igehajlításban, pl. das (ol. dai, adsz), fas (ol. fai teszesz), séntes (ol. senti, hallasz), sat. A tartomány olasz és német része folytonosan érintkezvén egymással, ennek elmaradhatatlan következménye lett az, hogy számos német nyelv- elem hatolt be Olasz-Tirol egyes tájszólásaiba s azokban aztán idő haladtával meg is gyökeresedett. Figyelembe veendő azonban, hogy e hatások a nyelv szótanát nem érintik, valamint az is, hogy a tiroli olasz tájszólásokba bekerült német szavak jó része a lombardiai és velenczei nyelvjárásokban is megvan, sőt hogy némelyikük az olasz irodalmi nyelvben is polgárjogot nyert. Itt csak az Olasz-Tirol különböző vidékein a népnél legjáratosabb német szavak egynémelyikét kivánjuk fölemlíteni, minők : bágerle (németül Wagen, kocsi), bòro (ném. baar ebben : baares Geld, készpénz, pl. e szólásmódban : no