Page - 310 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

310 csatlakozott; Magyarország nagy részét Bethlen Gábor erdélyi fejedelem foglalta el s szintén szövetkezett a fölkelőkkel, kiket ezen kivűl a szavojai herczeg és a német unió is támogatott úgy, hogy erejök tudatában letették Ferdinándot és pfalzi Frigyest választották királylyá. De a katholikusok is mozogni kezdtek mindenütt Ferdinánd érdekében, ki Stiriában követett eljárásával meggyőzte őket arról, hogy a protestánsok kiirtásában nem riad vissza semmi akadálytól. A pápa, a spanyol király, a német liga, a lengyel király, a toscanai nagyherczeg segélyben részesítette, a franczia király, ha nem adott is, legalább igért neki segélyt, sőt még a lutheránus szász választó is támogatta, mert attól félt, hogy a kálvinisták találnak győzni Csehországban. Mindez csakhamar nagyon javára változtatta meg a helyzetet Ferdinándnak, ki 1619 augusztus 28-án császárrá is meg- választatott. A küzdelmet Csehországban 1620 november 8-án a fehérhegyi csata fejezte be, melyben gróf Buquoy, a császár és gróf Tilly, a liga hadainak parancsnokai, megverték az anhalti herczeg által vezetett cseh hadat és a magyar segély sereget. Ezzel a fölkelésnek vége volt; pfalzi Frigyes, mint az egykorú magyarok mondották, a „hókirály", a lázadás fejeivel külföldre menekült. A győztes hadak arra használták a diadalt, hogy mindenféle sarczolással és fosztogatással szörnyen zsarolják a föld népét. A császár viszont 1621 június 21-én 28 embert halállal, néhányat fogsággal, vagy száműzéssel büntetett, az összes megbüntetett, vagy külföldre menekült fölkelők egész vagyonát pedig elkoboztatta. A menekültek közt volt Thurn és Ruppa is, kik futással mentették meg életöket. 1622 február 3-án a császár köz- bocsánatot hirdetett, mely szerint a fölkelésben való részessége miatt jövőre senki se veszítse többé életét, vagy szabadságát; ellenben mindenki vagyo- nával lakoljon az okozott kárért. Ennek következtében az úgy nevezett konfiskáló bíróság pört indított az egész hazai nemesség s a királyi városok ellen; néhány száz nemes urat egész vagyonának, vagy legalább egy nagy részének elvesztésére itélt s aránylag igen keveset mentett föl. A városoktól — a hű Pilsen és Budweis kivételével — elvették a községi vagyont s ezen kivűl egyes polgárokat nagy számmal Ítéltek egész vagyonuk elvesztésére. 1628-ban kegyelemből egyes városoknak visszaadták ugyan a közbirtokot, de a nemesek végleg elvesztették mindazt, a mit tőlük elvettek. Azonban, a kiknek csak javaik egy részét vették el, azok sem jártak jobban azoknál,