Page - 480 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

480 Számos mai dalnak pedig régi egyházi énekek lehetnek az ősei. A legtöbb dallam azonban a XVIII. századból való, míg a jelen század csak vajmi keveset szült, így a megható Hej, te hegy, de magas vagy, Kedvesem, de távol vagy, dallamát, melynek némelyek szerint a szerzője is ismeretes és állítólag valami Bechyné nevű katona, a ki a harminczas években Kuttenbergben megölte a szeretőjét s a königgrätzi börtönben költötte e bánatos dalt. Még inkább elmondható ez a szövegekről, melyek közül nevezetesen a rémes gyilkos- ságokról s más rendkívüli esetekről szólók nagyobb részt régi eredetűek. Egyebekben is jobbára a múlt század folyamán és a jelennek közepéig uralkodó állapotok tükröződnek a cseh nép dalában. Egyfelől a keserves katonai szolgálat, mely a könnyelmű, vagy kétségbe- esett legényt, ha egyszer a színes hajtókájú „fehér kabát" s a kard, meg a karabély rajta van, egyszer s mindenkorra kiragadja övéinek karjai közül, örökre elszakítja a kedvesétől, kit a bátyjára, vagy a pajtására bíz. A népdal- ban még igen sűrűn hallik a sorozás előtti idők panasza, a mikor még kötéllel fogták s verbuválták a katonát. Sajátszerű, hogy huszárokról, még pedig az u. n. „kis huszárokéról is gyakran van e katonadalokban szó, a mi tót eredetre vall, minthogy Csehországban csak vértesek (kyrysar) és draganyosok voltak. Másik gyakori tárgya a népdalnak a jobbágy sági helyzet. Az urasági kastélyt és kertet, az urasági majorságot (panskej dvür), a sáfárt (sáfár) és ennek embereit, az uraság erdejét és „zöldruhás" (kamizolka zelená) vadászait, szarvasait és őzeit — mind sűrűn emlegeti a népdal. Épen így a „kegyelmes urat", a kavalírt, mely elnevezés a nemesi házakban akkortájt divatos franczia nyelv emléke; a földesúr hintajának „arany a rúdja", „arany a tengelye", „ezüstök a küllői", lovainak „arany a patkója" s „elűl-hátúl egy-egy lakáj" ül a bakján. Az uraság Írnoka, a hírhedtpan Franc (Ferencz úr) is sokat emlegetett személy, a ki „prémes kabátot", „aranyrojtos kalapot" visel, „akár a császár" (kloboucek premovanej jako nákej císar). Föltárúi előttünk az urasági iroda (kancelár), hová a szegény parasztot beidézik s a hol panaszát előadja. Ugyanoda kell a jegyeseknek is menniök, hogy a házasságuk kihirdetését kieszközöljék (püjdem spolu na kancelár pro ohlátku). Szó van a súlyos adókról, a kemény „kontribúczió"-ról s a még keményebb robotról, a melynek elmulasztása a gonosz dráb (hajdú) fenye- gető alakját idézi föl a deressel és mogyorófa pálczájával.