Page - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2
Image of the Page - 486 -
Text of the Page - 486 -
486
Legutóbb Hraska J. kisérlette meg O hláskosloví chodském (1891)
czímű munkájában a chod tájszólás földolgozását. Igen becses nyelvészeti
anyagot találni a Cesky lid (Cseh nép) czímű új néprajzi folyóiratban is.
A cseh-tót tájszólások e többnemű anyagának részleges földolgozásával
foglalkoznak Dusek V. J. értekezései.
Mai napság a cseh nyelvjárásokat közép, nyugati, déli, keleti és éjszaki
cseh tájszólásra szokás fölosztani. E tájszólások mindegyike ismét alsóbb
rendű nyelvjáráskák csoportjaira oszlik, melyek kisebb-nagyobb eltéréseket
mutatnak a valamennyijökkel közös vonások mellett és mintegy gyűrű-
zetesen terjednek középpontjuk körűi.
A középesek nyelvjárás a cseh irodalmi nyelv alapja s valaha Cseh-
országnak igazán a kellő közepére szorítkozott. Idő haladtával azonban
kiszorította a körötte lévő tájszólásokat és ezek rovására, a főváros és a
vele való sűrű közlekedés segélyével mind nagyobb tért hódított. Csakis
így érthető, miért foglalja el csekély eltérések kivételével a középcseh
nyelvjárás Csehország legnagyobb részét, úgy, hogy határai körülbelül a
következőképen vonhatók meg : Weisswassertól Jungbunzlaun, Krinecen,
Neubydzovon, Pfeloucon, Deutschbrodon át a cseh határ mentén haladva
s a morva szomszédságot oldalvást hagyva, Neuhaus felé tart; aztán nyugat-
nak fordúl Moldauthein felé, hol a Moldava alkotja e nyelvjárás és a délkeleti
közt a határt. Innen nagy ívben éjszaknyugatnak megy Vserau felé. E várostól
Weiswasserig a középcseh nyelvjárás már németséggel határos.
E tájszólás fő jellemvonásai az éneklő kiejtés és az utolsó szótagok
nyújtása. Szókezdő o elé mindig v járul, így: voko, vohrada, vobratnej, csak
Hudlitztól Zbirov felé hallani itt-ott u f0, a) előtt k-t, pl. hudice\ ellenben
a szókezdő j elmarad : inej, indy, itro. Hosszú é helyett / (y)-t ejtenek :
mliko, dobry máslo, dobry ho chleba, sat. Az í (y) pedig ej-be megy át:
nozejk, dobrej, mlejn, csupán névragozási alakokban marad meg mindig az
így: bozího, kostí. — Igékben az u és 011 sohasem szenved hangváltozást,
névragozási alakokban ellenben i váltja föl: dej to voráci\ s kas/, de s ní domn.
Az 0 helyébe u lép : túlik, süva, húr a, vagy ou: mozoul\ polounirtev, meloun,
stb. A szóvégi / gyakran elesik : paiunáma, chtej% volaj\ néhol apsan és kdzaíi
szókban is, de a szó közepén is: penze, pohzenéprosim, psence és másokban.
A mi a mássalhangzókat illeti, jellemző egyeseknek kölcsönös válta-
kozása, így az r és a d hangoké, pl. Kadlík (Karlík helyett) és megfordítva
svarba (svadba helyett); — r áll r helyett ezekben : parez, dvirka, starec,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Volume 14/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország I (2)
- Volume
- 14/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1894
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 22.22 cm
- Pages
- 340
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch