Seite - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

486 Legutóbb Hraska J. kisérlette meg O hláskosloví chodském (1891) czímű munkájában a chod tájszólás földolgozását. Igen becses nyelvészeti anyagot találni a Cesky lid (Cseh nép) czímű új néprajzi folyóiratban is. A cseh-tót tájszólások e többnemű anyagának részleges földolgozásával foglalkoznak Dusek V. J. értekezései. Mai napság a cseh nyelvjárásokat közép, nyugati, déli, keleti és éjszaki cseh tájszólásra szokás fölosztani. E tájszólások mindegyike ismét alsóbb rendű nyelvjáráskák csoportjaira oszlik, melyek kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak a valamennyijökkel közös vonások mellett és mintegy gyűrű- zetesen terjednek középpontjuk körűi. A középesek nyelvjárás a cseh irodalmi nyelv alapja s valaha Cseh- országnak igazán a kellő közepére szorítkozott. Idő haladtával azonban kiszorította a körötte lévő tájszólásokat és ezek rovására, a főváros és a vele való sűrű közlekedés segélyével mind nagyobb tért hódított. Csakis így érthető, miért foglalja el csekély eltérések kivételével a középcseh nyelvjárás Csehország legnagyobb részét, úgy, hogy határai körülbelül a következőképen vonhatók meg : Weisswassertól Jungbunzlaun, Krinecen, Neubydzovon, Pfeloucon, Deutschbrodon át a cseh határ mentén haladva s a morva szomszédságot oldalvást hagyva, Neuhaus felé tart; aztán nyugat- nak fordúl Moldauthein felé, hol a Moldava alkotja e nyelvjárás és a délkeleti közt a határt. Innen nagy ívben éjszaknyugatnak megy Vserau felé. E várostól Weiswasserig a középcseh nyelvjárás már németséggel határos. E tájszólás fő jellemvonásai az éneklő kiejtés és az utolsó szótagok nyújtása. Szókezdő o elé mindig v járul, így: voko, vohrada, vobratnej, csak Hudlitztól Zbirov felé hallani itt-ott u f0, a) előtt k-t, pl. hudice\ ellenben a szókezdő j elmarad : inej, indy, itro. Hosszú é helyett / (y)-t ejtenek : mliko, dobry máslo, dobry ho chleba, sat. Az í (y) pedig ej-be megy át: nozejk, dobrej, mlejn, csupán névragozási alakokban marad meg mindig az így: bozího, kostí. — Igékben az u és 011 sohasem szenved hangváltozást, névragozási alakokban ellenben i váltja föl: dej to voráci\ s kas/, de s ní domn. Az 0 helyébe u lép : túlik, süva, húr a, vagy ou: mozoul\ polounirtev, meloun, stb. A szóvégi / gyakran elesik : paiunáma, chtej% volaj\ néhol apsan és kdzaíi szókban is, de a szó közepén is: penze, pohzenéprosim, psence és másokban. A mi a mássalhangzókat illeti, jellemző egyeseknek kölcsönös válta- kozása, így az r és a d hangoké, pl. Kadlík (Karlík helyett) és megfordítva svarba (svadba helyett); — r áll r helyett ezekben : parez, dvirka, starec,