Page - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2
Image of the Page - 490 -
Text of the Page - 490 -
490
Ilyet is hallani : Beranojc dívcka je tychtig (nagyon, a német tüchtig)
pekná holka. Szókezdő u és e előtt gyakori a h, pl. Stará Petrovd a Stan-
ková humrely. Viszont a szókezdő n olykor elesik, így némecky, nycko
helyett emecky, eckon hallható. Mind a két tájszólási sajátság kitűnik egy
otroííni asszony következő szavaiból: My sme v Sulislavech se hucili eist,
ale pák hucitel hnmrel a ták ty druhy nehumí. Drívej byl hevangelium taky
ceskej a emeckej, ale nyní (není) huz ták. A kemény y rendesen csak a my
(mi) szóban kerül elő, de néha ezekben is : dycky (mindig), dyby ty sly
(déti'). Beszéd közben egyre hallani a nő, no jő, to holt je szavakat. A Mária
név itt dívó alakja Mórija, Morijé; az Awvikt Ankó-nak hívják és Hanala-mk
csúfolják. Az egytagú szókat, kivált ha magukban állnak, nagyon szeretik
elnyújtani, így : tám, kám, dést, dnés. E tájon különben a cseh népviselettel
együtt a cseh nyelv is kiveszőfélen van; a legidősb nemzedék még cseh, a
középső már kevert nyelvű, a legifjabb pedig — öt falu kivételével — német.
A tausi kerületben a határ felé mind szívósabban ragaszkodik a lakosság
hagyományos népviseletéhez és azzal együtt sajátszerű nyelvjárásához, a
mely azonban utóbbi időben már némi keveredést és változást mutat. A cseh
lakosság itt ékként szorúl az éjszak- és délnyugati németség közé. Tájszólása
hullámszerűen terjed keletnek majdnem az Angelig s lassanként a kelet felé
dívó kiejtésmódba megy át. A kerület saját nyelvjárásának kiejtését tetemesen
megkülönbözteti a szomszédos vidékekétől kellemes hangzása, melynek
beszédbeli gyors lejtését az okozza, hogy a mondat utolsó szótagját rendesen
megnyújtják, az előtte lévőt pedig annál gyorsabban, majdnem a teljes
eltüntetésig sebesen ejtik, pl. Mám'ó, zazinte kr&vül Co budete délat?
Idegennek leginkább a szókezdő hangzók elé járúló h tűnik föl, mely
nemcsak az a és u magánhangzók, hanem az n és r mássalhangzók előtt is
gyakori, pl. : hale, Hana, hulica, hnízko, hnize, hrys. A középcsehben a k
hang d előtt g-vé illeszkedik, itt pedig ^-vá, így: nehdo, néhda, hdy, néhdyz,
vagy pedig a k egyszerűen elmarad : do, dy, dez; do tti stojí; dyz nechál,
hajt nechál. Kemény /-et és y-t már csak az idősb nemzedék ejt, az ifjabb
már nem. A klattaui hcestí, chcasnej (stesti, stástny helyett) itt is hallható,
sőt mellette vichyr is. Jól oda hallgatva zankni-1, zankynát-ot, ven-1, kan-1
hallunk zamkni, vem, kam helyett, de tám és ta sem szokatlan. A nép nem
kedveli mindig a lágy mássalhangzókat, pl. ; pot, pote (pojd'), parez, rezat,
hezkejsí, bystrejsí (az alapfok analógiájára), ellenben potad\ dosid\ posid
(dosud).
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Volume 14/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország I (2)
- Volume
- 14/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1894
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 22.22 cm
- Pages
- 340
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch