Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

490 Ilyet is hallani : Beranojc dívcka je tychtig (nagyon, a német tüchtig) pekná holka. Szókezdő u és e előtt gyakori a h, pl. Stará Petrovd a Stan- ková humrely. Viszont a szókezdő n olykor elesik, így némecky, nycko helyett emecky, eckon hallható. Mind a két tájszólási sajátság kitűnik egy otroííni asszony következő szavaiból: My sme v Sulislavech se hucili eist, ale pák hucitel hnmrel a ták ty druhy nehumí. Drívej byl hevangelium taky ceskej a emeckej, ale nyní (není) huz ták. A kemény y rendesen csak a my (mi) szóban kerül elő, de néha ezekben is : dycky (mindig), dyby ty sly (déti'). Beszéd közben egyre hallani a nő, no jő, to holt je szavakat. A Mária név itt dívó alakja Mórija, Morijé; az Awvikt Ankó-nak hívják és Hanala-mk csúfolják. Az egytagú szókat, kivált ha magukban állnak, nagyon szeretik elnyújtani, így : tám, kám, dést, dnés. E tájon különben a cseh népviselettel együtt a cseh nyelv is kiveszőfélen van; a legidősb nemzedék még cseh, a középső már kevert nyelvű, a legifjabb pedig — öt falu kivételével — német. A tausi kerületben a határ felé mind szívósabban ragaszkodik a lakosság hagyományos népviseletéhez és azzal együtt sajátszerű nyelvjárásához, a mely azonban utóbbi időben már némi keveredést és változást mutat. A cseh lakosság itt ékként szorúl az éjszak- és délnyugati németség közé. Tájszólása hullámszerűen terjed keletnek majdnem az Angelig s lassanként a kelet felé dívó kiejtésmódba megy át. A kerület saját nyelvjárásának kiejtését tetemesen megkülönbözteti a szomszédos vidékekétől kellemes hangzása, melynek beszédbeli gyors lejtését az okozza, hogy a mondat utolsó szótagját rendesen megnyújtják, az előtte lévőt pedig annál gyorsabban, majdnem a teljes eltüntetésig sebesen ejtik, pl. Mám'ó, zazinte kr&vül Co budete délat? Idegennek leginkább a szókezdő hangzók elé járúló h tűnik föl, mely nemcsak az a és u magánhangzók, hanem az n és r mássalhangzók előtt is gyakori, pl. : hale, Hana, hulica, hnízko, hnize, hrys. A középcsehben a k hang d előtt g-vé illeszkedik, itt pedig ^-vá, így: nehdo, néhda, hdy, néhdyz, vagy pedig a k egyszerűen elmarad : do, dy, dez; do tti stojí; dyz nechál, hajt nechál. Kemény /-et és y-t már csak az idősb nemzedék ejt, az ifjabb már nem. A klattaui hcestí, chcasnej (stesti, stástny helyett) itt is hallható, sőt mellette vichyr is. Jól oda hallgatva zankni-1, zankynát-ot, ven-1, kan-1 hallunk zamkni, vem, kam helyett, de tám és ta sem szokatlan. A nép nem kedveli mindig a lágy mássalhangzókat, pl. ; pot, pote (pojd'), parez, rezat, hezkejsí, bystrejsí (az alapfok analógiájára), ellenben potad\ dosid\ posid (dosud).