Page - 491 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

491 Nem kevésbbé érdekes a magánhangzók gyakori váltakozása. így a és o gyakran £-vel váltakozik, mely vagy egészen a felé hajló nyílt ejtéssel (dám, bát se, máso), vagy tisztán £-nek is hangzik, pl. : vzel, teky, dejí. Az y némely szókban keményen és ilyenkor a zárt £-hez hasonlóan hangzik: my, kobyla, byl\ A kiejtés már Hudlitznál és egyebütt is észrevehető. A tőhangzó hangváltozása csak hosszú szótagokban fordúl elő: votrís se, omíl se, príl, co se to dílo és másutt. Igékben az e általában sűrűn válta- kozik i (/J-vel: slysíl, drzíla, védíli — do nedéli, do Strázi (ez már Pilsennél is hallható), stb.; az i hol közbe ékelődik, pl.: hribet, hribitov (vagy britov), hol kiesik, pl.: penze, sence, psence. Régebben majdnem mindig ú-t ejtettek ou helyett, de ma e tekintetben nagy zavart tapasztalunk, melyet az iskolából kikerült újabb nemzedék még növel, így kúsek, dlúhej, pridú k nam, za stodolú járja és viszont u helyett ou : ohnoul, seknoul, stb. Ugyanezt már a Pilsen melletti Vranovában is tapasztalhatni. Az egytagú szókat, pl. tám, spál, pád, dnés, valamint a cselekvő részesülőket (nechál, kopál) nyújtottan ejtik. A névragozás köréből kiemelhető dubom, détom (détum is), licom, vécom, a mit már keletebbre is hallani, továbbá kolenoma, prsoma, stb. A tausi nyelvjárás fő vonásai mellékágában, a chodovi tájszólásban is meglelhetők. Hozzájuk azonban még mások járúlnak, úgy, hogy a chodok, valamint — részben legalább — ruházatra, szokásokra és testalkotásra nézve, úgy nyelvüket illetőleg is eltérőknek mutatkoznak környezetüktől. E lakosság ugyanis a tausi kapu régi határőreinek utódjaiból áll. A régi chodok szár- mazékai ma még Klenfben és néhány Neugedeinig (ezt kizárólag) terjedő faluban találhatók, ú. m. Melhut, Putzerried, Klííov, Mrákov, Tilmitschau, Drasenau, Aujezd, Hochwartel, Chodenschloss, Meigelshof, Possigkau községekben. Valaha Tausban külön székhelyű kormányzóságuk és szaba- dalmaik voltak és saját külön zászlójukon czímerűl egy kutyafejet használtak. Ettől a jeltől psohlavci- vagyis „kutyafejűekM-nek is hívták őket. Ma még a következő községeket számíthatni vidékükhöz: Luíene, Petrovitz, Havlovitz, Parezov, Babylon, Hochofen, Kubicen, Nevolitz, Smolov, Spánov és Pazeznitz, s ma buláci (vagyis bul-t ej tők) a melléknevük. Nem egy eredeti sajátságuk elmosódott már újabb időben az iskolával és a Taus-szal, meg a szomszédos községekkel való mindennapi érintkezés, valamint a nép elszegényedése miatt is, mely mind többet hajt közűlök más vidékre. A chod tájszólás mindmáig kedveli az a és u hangot ott, a hol más nyelvjárásokban e, ou hallható, így : hulica, hudélál, skurica, vychládnú, 62*