Page - 493 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2
Image of the Page - 493 -
Text of the Page - 493 -
493
tartozóságot jelentő melléknevek példái gyanánt említhetők: Babikojc divíka
bula v násom houváreckti nad Jehlikouc studnihale lychtáruc Hanciíka
hyn neSla; Václavikec chalupa, bednárec divcka, — az asszonyt azonban az
ura nevéről BabikováJekliková-nsk hívják. Az -ovo végű patronymicum
is előkerül, példáúl: to bul staryho kostelnikovo syn. A középfok spatnejsí,
suchejsí, dobrejsi.
A Wittingaui tavak környékének lakóit blatáci-, mocsár- vagy tóvidé-
kieknek hívják. Egész a legújabb időkig ezek is megkülönböztették magukat
szomszédaiktól úgy viseletükre, mint testalkatukra és nyelvjárásukra nézve.
Emez a neubystfitzi német nyelvszigetig, délnyugat felé pedig a Moldováig
és délen részben Alsó-Ausztriáig terjed, részben pedig déli Csehország
német nyelvterületével határos. A tulajdonképeni blafáci-k azonban csak
néhány Sobéslav és Lomnitz közötti faluban laknak.
Tájszólásuk legjellemzőbb vonása az ajakhangok lágy ejtése, a mi más
vidékeken épen nem, vagy csak kivételképen tapasztalható. A legfelötlőbb
e hanglágyítás ott, a hol a közbenső b, p, v, m hangokra lágy i következik,
pl.: holutii ßili z viisky vodu; sedlák mi dal vino, stb. Ugyanitt a kemény
(y) és a lágy i-t is világosan megkülönböztetik egymástól, pl.: VHdél sem
holuby, — de: holutii sedí va poli. Az y ejtése gyakran a Tausban dívóhoz
hasonló, vagyis zárt £-hez közel járó, pl.: do ruky,pres loiiky. A hol másutt
hosszú i-t hallani, ott e nyelvjárás ie-t ejt, pl.: viem, poviem, vier a, a mi
vjérnpovjémvjéra-nak ejtendő. Az ovi hangcsoportot e tájszólás nem
kedveli s rendesen oj-ba vonja össze, pl.: Nás Benes seiz Büdéje k strejckoj;
motojdlo.
E délkeleti nyelvjárás egy sajátszerű mellékága az ú. n. doudlebi
tájszólás, a melynek vidéke Budweistől délkeletre esik. Ebben ajakhangok
után az i-t világosan megkülönböztetik a jy-től : on me Sil, já som byl Sit,
vyßil obraz visi na zdi, stb.; ugyanezt tapasztalni a mellett is : zaßal,
holoutiata, r ifjai a, stb.; az y (í) ej- nek hangzik : sejti, bzejna, prejvoz — siti,
bezina, privoz helyett. Továbbá : pristl v outerej, Simonuj chlapec sed si
na leje; hano cuperná divcka is hallható. — Jellemző hang a r, a melynek
gyönge magánhangzói utózöngéje van : trnoze, krk. A szóvégi mássalhangzók
egész tisztán hangzanak, úgy, hogy némelyek utánok egy i, vagy b-féle
hangot vélnek hallani. Ellenben k, t után és t előtt a v-t /-nek ejtik; kfocna,
t/ár, f Táboré. Az r hang /-lé hasonúl umllej, umllec, blloch (umrlej, brloh
helyett) szavakban. Egyéb hangváltozások:porzit—pozrit helyett; némöina,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Volume 14/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország I (2)
- Volume
- 14/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1894
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 22.22 cm
- Pages
- 340
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch