Page - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2
Image of the Page - 527 -
Text of the Page - 527 -
527
A születés és a halál is már ősidők óta sokféle népszokásra nézve
különös fontosságúvá lett Csehország minden német vidékein. A legáltalá-
nosabb és legtovább fönn maradt, mint könnyen érthető is, a keresztelő-
lakoma szokása, melyen megvendégelik a keresztelőről visszatérő komákat
(újabban némely helyütt már csak egyet választanak) s az ünnepi étkekből
a szomszédság gyermekseregének is juttatnak. Ezek a koledáló („uff de
Geiba44, „auf den Stopfer44, vagy „aufzugeiben44 megjelenő) gyerekek rende-
sen vajas zsemlyét, mézet, pereczet, kalácsot, stb. kapnak. Az Elbe mentén,
Aussig körűi s részben az Eger alsó és közép tájain a komavendégséget
gyakran csak a gyermekágy utolsó napjaiban tartják s hagyományos eledel
benne az erős sörleves. Ujabban, mióta a falusi nép, sajnos, mind jobban
elszokik már régi, erőt adó s olcsó hagyományos házi eledeleitől és italaitól,
s inkább csak az izgató, mint a tápláló ételekhez és italokhoz fordúl:
azóta a keresztelő lakomákról sem igen hiányzik, kivált Saaz környékén
és az Aubach-völgyben, a városias kávé a hozzá való kalácscsal és egyéb
süteménynyel. Kisebb komaajándékokat is szokás volt jóformán mindenfelé
a megkereszteltnek későbbi emlékeztetőül („Pathenbriefu) adni. A gyermek-
ágyas asszonynak 8—14 napon át fölváltva a rokonai és a szomszédai
küldtek ebédet. Alt-Reichenbergben szokás volt, hogy az anya az egyház-
kelés („Kirchengang44) után csecsemőjével a keresztszülőknél tette első
látogatását („Tatschen44, a gyermeket takaró kendő nevétől).
A halálozással járó hagyományos szokásokhoz is híven ragaszkodik
még a nép. A haldokló ágya körűi csendesen imádkoznak s meggyújtják
a szentelt gyertyát. A halál beállta után rögtön kitárják az ablakot, hogy
az elhúnyt lelke az égbe szállhasson. A ravataldeszka megőrzése, mely ősi
szokás az osztrák Alpesek közt is honos, Csehország német vidékein (kivált
a Cseh-erdőben) szintén megvan s még mostanában is dívik. A míg a holttest
a házban van, rendesen virrasztanak mellette. A halott mellé egy imakönyvet
(Ejszak-Csehország protestánsainál bibliát) és ollót tesznek a koporsóba, a
mi az elhúnytakkal régebben együtt eltemetett számosabb tárgyak emléke.
Mikor a koporsót a szobából kiviszik, a halott vi vők, kik az Eger-vidéken
rozmaringszálat viselnek, háromszor leteszik, mielőtt a küszöböt átlépnék
vele. Mögöttük fölfordítják a székeket és parasztházakban az istállók barmait
fölzavarják fekvőhelyükből, meg a méhkasokat is megrázzák, hogy a házi-
állatok is tudják meg, mikor viszik a volt gazdájukat utolsó útjára. A temetés
után tor („Leichentrunk44, az Elbe-vidékeken „Leichenbrot44) következik,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Volume 14/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország I (2)
- Volume
- 14/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1894
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 22.22 cm
- Pages
- 340
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch