Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

527 A születés és a halál is már ősidők óta sokféle népszokásra nézve különös fontosságúvá lett Csehország minden német vidékein. A legáltalá- nosabb és legtovább fönn maradt, mint könnyen érthető is, a keresztelő- lakoma szokása, melyen megvendégelik a keresztelőről visszatérő komákat (újabban némely helyütt már csak egyet választanak) s az ünnepi étkekből a szomszédság gyermekseregének is juttatnak. Ezek a koledáló („uff de Geiba44, „auf den Stopfer44, vagy „aufzugeiben44 megjelenő) gyerekek rende- sen vajas zsemlyét, mézet, pereczet, kalácsot, stb. kapnak. Az Elbe mentén, Aussig körűi s részben az Eger alsó és közép tájain a komavendégséget gyakran csak a gyermekágy utolsó napjaiban tartják s hagyományos eledel benne az erős sörleves. Ujabban, mióta a falusi nép, sajnos, mind jobban elszokik már régi, erőt adó s olcsó hagyományos házi eledeleitől és italaitól, s inkább csak az izgató, mint a tápláló ételekhez és italokhoz fordúl: azóta a keresztelő lakomákról sem igen hiányzik, kivált Saaz környékén és az Aubach-völgyben, a városias kávé a hozzá való kalácscsal és egyéb süteménynyel. Kisebb komaajándékokat is szokás volt jóformán mindenfelé a megkereszteltnek későbbi emlékeztetőül („Pathenbriefu) adni. A gyermek- ágyas asszonynak 8—14 napon át fölváltva a rokonai és a szomszédai küldtek ebédet. Alt-Reichenbergben szokás volt, hogy az anya az egyház- kelés („Kirchengang44) után csecsemőjével a keresztszülőknél tette első látogatását („Tatschen44, a gyermeket takaró kendő nevétől). A halálozással járó hagyományos szokásokhoz is híven ragaszkodik még a nép. A haldokló ágya körűi csendesen imádkoznak s meggyújtják a szentelt gyertyát. A halál beállta után rögtön kitárják az ablakot, hogy az elhúnyt lelke az égbe szállhasson. A ravataldeszka megőrzése, mely ősi szokás az osztrák Alpesek közt is honos, Csehország német vidékein (kivált a Cseh-erdőben) szintén megvan s még mostanában is dívik. A míg a holttest a házban van, rendesen virrasztanak mellette. A halott mellé egy imakönyvet (Ejszak-Csehország protestánsainál bibliát) és ollót tesznek a koporsóba, a mi az elhúnytakkal régebben együtt eltemetett számosabb tárgyak emléke. Mikor a koporsót a szobából kiviszik, a halott vi vők, kik az Eger-vidéken rozmaringszálat viselnek, háromszor leteszik, mielőtt a küszöböt átlépnék vele. Mögöttük fölfordítják a székeket és parasztházakban az istállók barmait fölzavarják fekvőhelyükből, meg a méhkasokat is megrázzák, hogy a házi- állatok is tudják meg, mikor viszik a volt gazdájukat utolsó útjára. A temetés után tor („Leichentrunk44, az Elbe-vidékeken „Leichenbrot44) következik,