Page - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2
Image of the Page - 586 -
Text of the Page - 586 -
586
hangjaira figyelve, még egy-két pillanatig a megmerevedő teste közelében
maradjon. Körötte imádkozva állanak a rokonai és szomszédjai, míg a leg-
közelebbi hozzátartozók zokogva siratják el. Mikor a halála már határozottan
megállapítható, a csöngettyűvel kimennek a szobából s egyszer körűijárják
vele az egész házat, hogy még legalább néhány lépésnyire elkísérjék a
halottnak távozó lelkét. Csak ennek utána küldenek valakit a templomba,
hogy ott a lélekharangot meghúzassa. A halottat megmossák és vászoningbe
öltöztetve alkalmas hosszaságú, simára gyalúlt deszkára (Toudnbröd) terítik
ki és egy nagy, finom gyolcsleplet takarnak rá. A feje felől egy széken
olajmécs, meg egy pohárban szenteltvíz áll, melybe hat-hét rozskalászból
összekötött hintőt mártanak. A lélekharang kongása közben a halott ágya
szalmáját nem messze a háztól elégetik. A ki a harangot hallja, vagy e tüzet
látja, imádkozik az elhúnyt lelki üdveért. Lassanként érkeznek a halott-
látogatók, kik mind csendes léptekkel közelednek feléje, meghintik a szentelt-
vízbe mártott kalászcsomóval a fejétől a lábáig, aztán letérdelnek, egy-két
perczig imádkoznak s csak ennek utána emelik föl fölülről egész a melléig
a rajta lévő leplet. Az ifjú halottakat telidesteli hintik virággal és szent-
képekkel; az idősebbek csupán a mellükön keresztbe font kezükben tartanak
egy kis feszületet. Női halottak elhúnytáról a környéken a helység legszegé-
nyebb asszonyai adnak hírt házról-házra, tudatván egyúttal a temetés idejét
is; férfiak halálát pedig a falu legszegényebb öreg emberei teszik közhírré.
Az ilyen halottjelentőket mindenütt bőven megajándékozzák. A míg a halott
a házban ki van terítve, addig éjszakánként fölváltva virasztanak mellette
a falu lakói, vigasztalják a hátramaradottakat, koszorúkat kötnek s egyéb
végzendők után látnak. A fő teendőjük azonban a gyászolók vigasztalása,
miközben néha elég vidám történeteket is mesélnek, sőt egy-egy kis tréfát
is űznek.
A temetések, mint egyebütt, a Cseh-erdőben is nagyon népesek.
A koporsót többnyire gyalog viszik a templomba és a temetőbe, jóllehet
a távolság gyakran elég nagy. Nőtlenek és hajadonok koporsóit legények,
házasokéit meglettebb férfiak viszik. Jobbmódú gazdák koporsóját, kivált
ha a halott szekeret és lovat is hagyott az örököseire, s ha nagyon távol
van a háztól a templom és a temető, szekeren is viszik. Ilyenkor több pap
is végzi a temetést, a mely különben is nagyobb pompával jár.
Az elhúnyt emlékének megőrzésére a Cseh-erdőben a ravataldeszka
szolgál, melyen a halott a koporsóba tételéig feküdt. A szegényebbek e
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Volume 14/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Csehország I (2)
- Volume
- 14/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1894
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 22.22 cm
- Pages
- 340
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch