Seite - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

586 hangjaira figyelve, még egy-két pillanatig a megmerevedő teste közelében maradjon. Körötte imádkozva állanak a rokonai és szomszédjai, míg a leg- közelebbi hozzátartozók zokogva siratják el. Mikor a halála már határozottan megállapítható, a csöngettyűvel kimennek a szobából s egyszer körűijárják vele az egész házat, hogy még legalább néhány lépésnyire elkísérjék a halottnak távozó lelkét. Csak ennek utána küldenek valakit a templomba, hogy ott a lélekharangot meghúzassa. A halottat megmossák és vászoningbe öltöztetve alkalmas hosszaságú, simára gyalúlt deszkára (Toudnbröd) terítik ki és egy nagy, finom gyolcsleplet takarnak rá. A feje felől egy széken olajmécs, meg egy pohárban szenteltvíz áll, melybe hat-hét rozskalászból összekötött hintőt mártanak. A lélekharang kongása közben a halott ágya szalmáját nem messze a háztól elégetik. A ki a harangot hallja, vagy e tüzet látja, imádkozik az elhúnyt lelki üdveért. Lassanként érkeznek a halott- látogatók, kik mind csendes léptekkel közelednek feléje, meghintik a szentelt- vízbe mártott kalászcsomóval a fejétől a lábáig, aztán letérdelnek, egy-két perczig imádkoznak s csak ennek utána emelik föl fölülről egész a melléig a rajta lévő leplet. Az ifjú halottakat telidesteli hintik virággal és szent- képekkel; az idősebbek csupán a mellükön keresztbe font kezükben tartanak egy kis feszületet. Női halottak elhúnytáról a környéken a helység legszegé- nyebb asszonyai adnak hírt házról-házra, tudatván egyúttal a temetés idejét is; férfiak halálát pedig a falu legszegényebb öreg emberei teszik közhírré. Az ilyen halottjelentőket mindenütt bőven megajándékozzák. A míg a halott a házban ki van terítve, addig éjszakánként fölváltva virasztanak mellette a falu lakói, vigasztalják a hátramaradottakat, koszorúkat kötnek s egyéb végzendők után látnak. A fő teendőjük azonban a gyászolók vigasztalása, miközben néha elég vidám történeteket is mesélnek, sőt egy-egy kis tréfát is űznek. A temetések, mint egyebütt, a Cseh-erdőben is nagyon népesek. A koporsót többnyire gyalog viszik a templomba és a temetőbe, jóllehet a távolság gyakran elég nagy. Nőtlenek és hajadonok koporsóit legények, házasokéit meglettebb férfiak viszik. Jobbmódú gazdák koporsóját, kivált ha a halott szekeret és lovat is hagyott az örököseire, s ha nagyon távol van a háztól a templom és a temető, szekeren is viszik. Ilyenkor több pap is végzi a temetést, a mely különben is nagyobb pompával jár. Az elhúnyt emlékének megőrzésére a Cseh-erdőben a ravataldeszka szolgál, melyen a halott a koporsóba tételéig feküdt. A szegényebbek e