Page - 610 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

610 talan e-nek minden képző-szótagban való elejtése által e nyelvjárás igen sok súlyos szótagra tesz szert (a miben a terhes munkát végző földmíves nép jellemző beszédmódja nyilvánul) s az imént használt rhythmikus jelzésmóil mellett maradva, azt mondhatni, hogy spondaeusi méretű. Ezen a vontatott hangzású nyelven énekli az egerlandi legény e nyelvjárás góczpontjában a Da schmo? Ráf czímű kedvelt honi dalát. (L. az 555. lapon.) Az egerlandi tájszólás részesül valamennyi cseh-német nyelvjárás közül a legtöbb irodalmi feldolgozásban. Legjobban behatolt a szellemébe dr. Lorenz J. J. (1807—1860); újabban pedig Zedwitz-Liebenstein Kelemen gróf (szül. 1814.) adott ki néhány kis kötetnyi, ezzel a nyelv- járással írt költeményt. Altalán véve e nyelvjárás csak a felső Eger-völgyben, le Elbogenig honos. Délkeletre és délre tőle oly tájszólások vannak, melyek az orrhangok és kapcsolt r előtti magánhangzók használatában eltérnek. Sandautói kezdve az egerlandi hangokat valamivel tompábban ejtik : áf, áa~ és eaT helyett uf, ucT és iaT hallható. Az egerlandi ah da MáaT zväint, seahnt a si náu dahäam (a férfi is sir, ha haza vágyódik) Tepl, Mies, Staab és Bischofteinitz környékén így hangzik: Da MuaT wuint, siahnt a si7 náu dahuam. Plántól le Hostauig az egerlandi GearschtnHearz-ból Garschtn és Harz lesz. Tepltől Neu- marktig ir és ür helyett är az általános s dürre Birken (száraz nyírfák) helyett därr Bärkn-t ejtenek, de azért or helyett ar mellett mégis gyakoribb az or, mint a hogy Tuschkautól Staab és Bischoftenitzig is előfordúl. De már Plántól a Pfraumbergen át s tovább lefelé sorgt helyett sargt, morgen helyett 7nargn, Korb helyett Karr hallható, míg Sandautói Karlsbadig e szavak ejtése surgt, murgn, Kuar\ E csoportokból egyes tájszólások még különö- sebben is eltérnek a velük tőszomszédosoktól. A Tachau körüli a magas au és eí kettőshangzókat kedveli, melyek helyett másutt áu, ou és äi hallhatók. A ronsbergi tájszólás nem ismeri orrhangok előtt az áaT-1, csak az 1, pl. : Mo~, davo~, BoT, holott általánosabb a Moa~, davoaT, Boa~ (Mann, davon, Bein). A chotieschaui uradalomban a hosszú és rövid magánhangzó közötti d (= irodalmi német d és t) r-ré lágyúl; e jelenséggel már a felső szász nyelvjárásban is találkoztunk. A littitzi legény pl. így énekel: Bál gros' i' a'ni Ácka, (Hol a réten kaszálok, Bál wiera a'm Ruf; Bál how i a Máidrl, Bál bin i aluf. Hol a mesgyét járom; Ha ma van is szeretőm, Holnap már nincs párom.