Page - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

62 maradandó egységes politikai szervezetté, mert előbb névben és tájszólásilag is különböztek egymástól. E törzsek és nyelvjárások közül lassanként az vergődött uralomra, a melyiknek a növekvő politikai hatalom is kedvezett: a Csehország közepe táján elterjedt cseh törzs és nyelvjárás. Ez a felsőbbség a cseh tájszólásnak bizonyos esetekben közlekedési nyelvűi való elismeré- sében nyilvánúlt; de e nyelvjárás ereje azért még nem volt oly nagy, hogy a többi tájszólások minden sajátszerűségét teljesen kiszorította volna; sőt a mint egy felől mind jobban terjesztette hatását, viszont maga a többiek hatása következtében szintén nem egy változást szenvedett, míg az irodalmi nyelv azon fokáig fejlődött, a mely már nagyobb állandóságot mutat a régibb közéleti nyelvhez képest, és a közkeletű cseh beszéd, meg a többi tájszólások mellett mesterséges úton halad további fejlődésében. Ámde sok századév múlt el addig, míg cseh nyelven csak bármily szerény írásbeli följegyzések is termettek. A legnyomatékosabb lépés ez irányban a IX. század folyamán történt a kereszténység fölvételével, mely híveit megtanítván az írásra, azzal a művelődés útját egyengette. Eleinte azonban az írásmód sem volt egynemű, minthogy a kereszténység különböző utakon jutott el Csehországba, s így itt alighanem a szlávok két apostolának, Cyrillnek és Methódnak a munkássága révén a görög-szláv és a nyugati egyház hatása következtében a latin írás is meghonosúlt. Amaz ugyan sohasem lépett ki az egyházi szertartások szűkebb köréből s onnan is elég hamar eltűnt, csak mesterségesen tartván fönn magát egyes helyeken, legtovább még Sazava kolostorában, a melyet 1032-ben Szent Prokop szláv szerzetesek számára épített. Ellenben a másik írásmód mind jobban fejlődött s végűi közkeletűvé lett, minthogy nemcsak a politikai helyzet, hanem a műveltebb nyugati népekkel való közlekedés is hathatósan támo- gatta. A cseh nyelv legrégibb emlékei is ebben az írásban maradtak fönn, még pedig részint eredeti följegyzésekben, részint csak későbbi másolatokban. A XIII. századnál régibb eredeti följegyzésekben csak egyes szavak, kivált hely- és törzs-, meg családnevek fordúlnak elő másnyelvű, leginkább latin okiratok szövegében, nemkülönben latin szövegek sorközi glosszáiban. Mindezen nyelvemlékek között úgy régiségre, mint terjedelmükre és fontos- ságukra nézve is a Szent Gergely glosszái állnak első helyen, melyek 1100 tájáról valók. Csak 1878-ban födözték fel őket a prágai székesegyházi káptalan egy kéziratában, a mely Szent Gergely párbeszédeit tartalmazza. Eredetileg nagyobb terjedelméből mindössze csak mintegy 200 szó maradt