Page - 93 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

93 kiválik a többi közül ügyes verselésével Budeci Lomnicky Simon (1552 — 1622), kit akár cseh Hans Sachsnak lehetne nevezni; csak az kár, hogy bőbeszédűsége és Ízléstelensége olykor igazán magvas gondolatait is bele- fojtja a szóáradatba, így pl. „Instrukcí mladému hospodári" (Egy ifjú házi- gazda oktatása, 1586) czímű munkájában. A szatíra körébe tartozó régibb költemények sorából említsük a „Zrcadlo marnotratnosti" (A tékozlás tükre) czíműt, melynek alighanem ugyanaz a szerzője, a ki a „Májusi álomu-é; későbbiek közül pedig a „Rozmlouvání Petra svatého se Pánem" (1585) czíműt, mely Szent Péternek az Úrral a mai világ szokásairól való beszél- getéseit tartalmazza s németből elég ügyesen van fordítva, továbbá Heslovi Daőicky Miklós „Prostopravda"-ját (A tiszta igazság, 1620). Igen gyakran az allegória köntösét ölti föl az erkölcstanító czélzat. E nemű kisebb kísérletek már a XV. századból vannak s leginkább a gon- dolat népszerűen elmés megjelenítésével válnak ki. így pl. a „Ctnost" (Az Erény), egy rímes költemény, az Erénynek a Bölcseséggel, a Szabadsággal, a Szerencsével és más hasonló személyesített alakokkal együtt átélt viszon- tagságait mondja el; egy másik ilyen mű, a „Pán radytt (A tanács ura), egy ifjú lovagról regél, a ki a Szerencse várába jut, ott az Igazságot és Bölcseséget lenézi, helyettük inkább az Önkénynyel és a Gőggel tart, míg végre a Halál a nyakát szegi. Későbbi korból való Hodístkovi Konáí Miklós hátrahagyott műve: „O horekování a náríkání Spravedlivosti, královny a paní vsech ctností" (1547), vagyis „az Igazságnak, minden erények királynéjának panasza és siralma" a világ bűnei és visszaélései fölött; továbbá Rvacovsky Leander Lőrincz „Masopust"-ja (1580), avagy „Pampuskási Farsang" uramnak és 12 fiának, ú. m. Fösvénynek, Gőgösnek, Fényűzőnek, Pletykásnak, stb. eredetéről és hatalmáról szóló híradás, nemkülönben a böjt első vasárnapjával való perének s végezetül a törökökhöz és pogányokhoz történt számkivetésének leírása, a hol családostól elpusztúl. Az allegorizá- lásra való hajlam mutatkozik a mesékhez és ezekhez hasonló elbeszélésekben, nemkülönben Stainhöwel Aesop-jának fordításában (1480 körűi nyomatott Kuttenbergben durva fametszetekkel s 1557-ig több átdolgozást ért), vala- mint a Planudes-féle görög mesékből fordított „Nővé fabule" (Új mesék) és Brandt Sebestyén elbeszéléseinek átültetésében. Érdemes munkát végzett Konáí az indiai Panf atantra, vagy Bidpai meséinek lefordításával, melyeknek a latin szöveg nyomán a „Pravidlo lidského zivota" (Az emberi élet szabálya, 1528) czímet adta. Stilusa azonban nehézkes; ugyanez mondható Paprocky