Page - 157 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

157 visszavonultan élt a hatvanas évek elejéig. Az emberiség örök fájdalmainak költője ő, ki majd Hölty, majd Lenau hatását mutatja; de azért eredeti hangszíne van, s a mi dalaira elévülhetetlen bájt lehel, az a gondolatkifejezés kristálytiszta világossága mellett a rajtuk elömlő mélabú lágysága. Egy másik leitmeritzi költőnek az „Ost und West" munkatársai már csak sírjára tehették le az elismerés koszorúját. Ez Hilscher József Manó, kinek életére és műveire Franki Ágost derített világot. Magányos vándorként előzte meg hona ifjabb költői nemzedékének csapatát s közkatonából katonaiskolai tanárrá küzdte föl magát, és csak miután Milanóban még ifjan elhúnyt, jutott derék önműve- lődési törekvése kellő méltánylásra. Tölténytáskájában nem a tábornagyi botot, hanem Byron költeményeit hordta magával, melyeket mesterien fordított, s a poros országútakon tett fárasztó gyaloglások után csöndes éjszakákon egy álmodott szebb világról énekelt, melynek eszményi derűje aranyozta be keserves életét. Szerencsésebb volt ő nála a trautenaui Horn Uffo, kinek műveit rögtön fölkapta a közönség kegye. Nagy szónoki tehet- ségét lendületes dalaiban, drámáiban és nyilvános szónoklataiban ragyog- tatta s életében és költészetében egyaránt hatni, lelkesíteni volt a czélja. A schleswig-holsteini hadjáratot önkéntesül harczolta végig, hogy karddal is szolgálja az ügyet, melyért buzgott. Nem volt ugyan mélyebb tehetség, de annál merészebb és tettre készebb. „Ottokár" czímű drámájának egyik alakja, a világot látott Zawisch, lángoló szavakkal ecseteli a szerző eleven, pezsgő és életvidám jellemét. Kelet és Nyugat hivatott közvetítőjeként lépett föl Kapper Siegfried, e finom formaérzékű lyrikus, ki Talvj mellett a délszláv népdalok legjelesb fordítója. Franki Lajos Ágost is mélyen gyökeredzik szülőföldjében. Ifjúkori eposza, a „Primator", csillogó versszakokban magasz- talja a régi Prágát, s a letűnt dicsőséget sirató több panaszdala is ifjú éveinek azon emlékeiből fakad, melyek életére döntő hatásúak valának. Herlosssohn, a ki sanyarú körülmények közül vergődött föl, szintén e forrásból merített tárgyat, jellemvonásokat és indítékokat igen olvasott regényeihez, melyek- ben a huszitáknak nevezetes szerepök van. A metsző elmésségű Lederer J. társadalmi vígjátékai, a „Szellemi szerelem" és „Beteg orvosok", a finomabb jellemvígjáték első sikerűit kísérletei közé tartoznak. Ez években az egész ifjú nemzedéket megszállta a költői ihlet s a sokak közül, ki a kor szelle- mében éneklő nagyok dalába vegyítették fiatalos lelkesedésük újjongó hangjait, némelyek későbbre is hívek maradtak a költészethez, így Marsand báró, Hansgirg Viktor, Margelik Károly, Proschko, Tandler és mások.