Page - 168 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

168 toscanai (olasz) nyelven végig énekelve, . . . . férfi és női szereplőkkel". I. Lipót alatt 1677-ben a kor egyik legtermékenyebb operaszerzője, a híres Draghi Antal, került a prágai udvari zenekar élére s ott több művét elő- adatta. De az udvaron kivűl is csakhamar meghonosúlt az opera. Olasz operatársaságok is el-ellátogattak időről-időre Prágába, melynek lakói a a fényes drezdai operának is csodájára járhattak, mikor e társaság a híres Lotti Antal udvari karmester vezetése alatt a cseh fővárosban hallatta magát, ama Lottinak, ki feleségével, a fölűlmúlhatatlan „Santa Stelláu-val együtt 10.500 tallérnyi, akkortájt igazán óriásinak mondható évidíjat kapott. Ez udvari operaelőadások sorában a legnagyobbszerű, mely az egye- temes zenetörténelemben is maradandó hatású esemény, a stájer születésű, de zenei kiképzését állítólag Csehországnak köszönő Fux József „La costanza e fortezza" czímű darabjának színre kerülte volt. Fux, VI. Károly hatalmas udvari zene- és énekkarának az igazgatója, vezette a bécsi Burg és a Favorita palotáiban ama pazar fényű s nagyszabású operaelőadásokat, melyek néme- lyike 100.000 tallérba is került. Még ezeknél is nagyobbszerű volt azonban az a koronázási ünnepi előadás, mely 1723-ban a császárné születése napján, a hírneves bolognai Galli-Bibiena Nándor építőmester tervei szerint a prágai Hradschin palotakertjében épült színkörben 4.000 néző előtt tartatott. Bibiena József (született 1696-ban, Parmában), korának legjelesb díszlet- festője, készítette a díszleteket a Pariati P. írta dalműhöz, melynek czíméűl a császár jeligéjét (Állhatatosság és bátorság) választotta, tárgyáúl pedig Porsenna Róma elleni hadjáratát s Mucius Scaevola, Horatius Cocles és Cloelia hőstetteit. 200 elsőrendű zenész és 100 énekes állt az udvari másod- karmester, Caldara Antal vezetése alatt, kinek a darab szerzőségében is része volt s ki a gyöngélkedő, Bécsből Prágába gyaloghintón vitt Fux helyett a karnagyi emelvényen ült, míg a beteg mester a császár közelében lévő díszhelyéről nézte végig az előadást, mely esti 8 órától éjfélutáni l-ig tartott. A dán Scheibe János karmester rajongó dicsérettel emlékezik meg a darab zenéjéről, Quantz híres porosz kamarazenész pedig, ki a zenekarba lopódzva nézte végig az előadást, azt írja róla, hogy a történelemben nincs mása annyi nagy művész együttműködésének, mint a mennyi e darab elő- adásában részt vett. E koronázási operának fényes előadása a dalmű további fejlődésére és ápolására is termékenyítő hatással volt a cseh fővárosban. Csak ez alka- lommal tűnt ki ugyanis, mennyi jeles zenész van Prágában. A hangszerek