Page - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

játszói közül sokan zeneértő tanúlók, meg különböző grófi és herczegi zene- karok tagjai valának, mind megannyi tanúbizonyságai az akkori főnemesség művészetkedvelésének. Az énekkarokban a templomi énekesek és a városi iskolák növendékei közül is voltak többen s úgy a hangjuk, mint annak kiműveltsége szépen bebizonyította, milyen nagyot lehet e honi erőkkel megkisérleni és elérni. Korszakot alkotólag avatkozott a prágai színház s kivált az opera sorsának intézésébe a nemes és dúsgazdag Spork Ferencz Antal gróf, a Szent Hubert vadászrendjének, számos kolostornak és kórháznak alapítója, a művészi élet valódi újjászervezője s a zene és főleg az opera nagylelkű pártfogója. A Poíiíon 1724-ben építtetett színháza lett az olasz opera- társúlatok fényes előadásainak színtere, s már egy év múlva ez első épület helyére újat s még szebbet emeltetett, a melyben Denzi igazgató válogatott művészcsapatával ama kor legjelesb műveit, Bioni, Vivaldi, Albinoni, Constantini s mások operáit adatta elő. A múlt század 30-as éveiben az operának e fénykora véget ért; a Spork-féle színház ép úgy elpusztúlt, mint a pompás hradschini udvari színkör, mely a Fux-féle koronázási opera csodáit látta; emez Prágának a poroszok által való 1753. évi ostromakor lett a lángok martaléka, a Spork-féle színháznak pedig a mai Prágában már nyoma sincs. A prágai Kotzen-színház. Spork gróf a német színműre is nemesítőleg igyekezett hatni. Különféle értékű vándortársaságok már az angol komé- diások XVII. századi vendégjátéka óta el-ellátogattak időnként Prágába. A közeli szász főváros műélvezeteiben is többnyire részük jutott a prágaiak- nak, s a rögtönzött bohózat durva uralma is csak tartott még mindig, nem szűnve meg még akkor sem, mikor a prágai ó-városi hatóság az ú. n. „Kotzen"-épületben (csehül Kotcea sarús karmeliták Szent Gallusról nevezett kolostora mellett a múzsák számára állandó fészket rendezett be. Ez az 1738-ban épült ú. n. „Kotzen-színház" az olasz operának és a német színjátéknak egyaránt helyet adott falai között. Játszottak benne a Santo Lapis, Mingotti Angelo, Locatelli Ker. János, Bustelli József olasz opera- társaságai ép úgy, mint a híres Leinhaas Pantalon, Kurz Bódog, a „Paprika Jancsi", és tanítványa, Kurtz József, a „híres bécsi Bernardon", kinek virág- kora költő és színész minőségében épen prágai igazgatósága éveire esik. Ebben a színházban értek fényes sikert egy Hasse és Gluck zenedrámái mellett a nevezett „Paprika Jancsi "-lovag bohóságai is. Gluck „Ezio"-ja és „Hypermnestra"-ja 1750-ben került nagy pompával színre s amaz „az Cs. 22