Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

248 A telket hozzá a prágai érseki káptalan 1388-ban, július 27-ikén ajándékozta az Oltári-szentségről nevezett kuttenbergi testvéreknek. E testület gazdag tagjai is követték ama kor uralkodó vallásos szellemét, melynek hatása alatt más városok, így példáúl Ulm polgárai, a székesegyházakkal vetekedő hatalmas templomokat emeltek. A mester, kit az építkező gazdag polgárok az emlékszerű építmény megalkotásával megbíztak, a Borbála-templom szentélyét a székesegyházak mintájára körfolyosóval és kápolnák koszorújával látta el, a mit talán a szemük láttára épült kolini templom hatása alatt maguk a megbízók kívántak; valószínű, hogy a mester azonkívül már kezdetben ötös hosszanti hajót és tetemesen kiszökellő kereszthajót is tervezett. Nem maradtak fönn okiratok, a melyek- ből kétségtelen bizonyossággal kitűnnék, hogy Parier Péterre bízták az építés vezetését; mindazáltal a templomnak számos és szembeszökő sajátosságai szinte bizonyossá teszik, hogy neki része volt benne. A szentély elrendezésére nézve hasonlít Karlshof kolostor-templom és a kolini templom szentélyéhez; a sokszögű záradék egyik pillére a fő hajó középső tengelyén áll; a koszorú- kápolnák pedig a tizenhatszög felének egy-egy oldalát foglalják el; e szerint tehát a templom tengelyén álló pillértől jobbra is, balra is négy-négy kápolna sorakozik. Az utóbbiakat, mint a kolini templom kápolnáit, három- szögű hatalmas falpillérek választják el egymástól, a pillérek egyik oldalukkal kifelé szolgálnak. A kuttenbergi és kolini templomok annyiban térnek el egymástól, hogy az utóbbi szentélyének záradéka a hétszög négy oldalából van alakítva, s nem nyolcz, hanem csak öt koszorúkápolnája a tízszög felének egy-egy oldalát foglalja el. A szóban levő két templom ablakainak tagolt- sága s geometriai dísze, továbbá pillérei annyira hasonlók, mintha csak egy minta szerint készültek volna. A gádorfalak egész magasságát elfoglaló hatalmas ablaknyílások alatt áttört oszlopos karzat élénkíti a templom belsejét. Ez, nemkülönben a támasztó pillérek és ívek a prágai székes- egyházéihoz hasonlítanak, a melyen annak második építőmestere egy nagy templomról alkotott fönséges eszméjét vélte megvalósíthatni. Azonban csakis a szentélyt, meg a koszorúkápolnák elrendezését és valószínűleg részben azoknak fölépítését tekinthetjük Parier Péter művének. Egyébként a huszita háborúkig mindig ragaszkodtak a mester tervéhez. Az építés ugyanis lassan folyt, a mit bizonyít az is, hogy az említett időben a szentélynek fő boltozata még nem volt készen. A háborús mozgalmak következtében végleg megakadt építést utóbb II. Vladislav király uralkodása alatt folytatták, s ekként a