Page - 481 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Volume 15/2

482 jóságát meszes földjének köszöni, melyben a savanykás ízéért és dús phosphor- tartalmáért igen becsült gránátpiros „melniki" terem. Melník városát s leg- közelebbi környékét, meg a Lobkowitz herczegek kastélyát ábrázoló képünk e város dél felé nézó szőlőinek kedvező fekvését mutatja. A melniki bor vidéke azonban jóval messzebbre, egész Berkovitzxg és Raudnìtzìg terjed, a hol egy, a XVII. században épült s 20.000 akót befogadó borpincze van. Ide számítandók még a Moldava mentén Trója vidéke mindjárt Prága mellett, hol könnyen málló agyagpalában, és Chrudim mellett a Chrudimka jobb partján emelkedő s mésztartalomban dús hegyoldalat, a hol a cseh borászat évkönyveinek tanúsága szerint már IV. Károly idejében voltak szőlők, melyeket újabban vörös és fehér termésű vesszőkkel ismét beültetnek. Nem kevésbbé nevezetes bortermő vidék még a czernoseki (Zernoseky), Leitmeritztől lefelé az Elbe mindkét partján, hol vulkáni kőzetek (bazaltok, phonolithok és trachytok) alkotják a jól termő talajt, melynek az itt honos fehér szőlőfajtákból (többnyire traminiból és zierfahnliból) kikerülő bor évszázadok óta megállapított hírű kitűnő ízét köszöni. A cseh bortermesztés hajdani állapotának és kiterjedésének emlékeűl tekinthető az országnak még mindig fennálló legnagyobb borpinczéje, a czernoseki, mely most Sylva-Tarouca grófé; a XIII. században épült s 50.000 akót képes befogadni. Említésre méltó még, hogy már több, mint 500 esztendővel ezelőtt elrendelte IV. Károly Prága környékének 3 mérföldnyi kerületben szőlőkkel való beültetését, a melyeknek azonban ma már csak némi csekély nyomaik vannak. Rétmívelés és javítás. Jóllehet Csehország rétségei a szántóföldek terjedelmével korán sincsenek valami nagyon kedvező arányban, minthogy a rétek és legelők együttvéve az egész területnek csak 15 százalékát, a szántóföldek ellenben több, mint 50 százalékát teszik : mindazáltal a rétek 522.014 hektárnyi és jórészt a legelők 261.951 hektárnyi területe is tetemesb mennyiségű takarmányt szolgáltathatna, ha egész kiterjedésében kellő mívelés alatt állana. Sajnos azonban, hogy a rétterület igen nagy része máig azért nem ád elegendő szénatermést, mert a termelés természeti akadályainak elhárítására vagy épen semmi sem, vagy csak igen kevés történt még eddigelé; sőt vannak vidékek, a hol a kevésbbé felvilágosúlt kisbirtokos a posványos réteket csak természeti szükségszerű állapotnak tartja, a melyen nem is igen tudja elképzelni, hogy emberi munkával segí- teni is lehetne. Igaz ugyan, hogy már félszázaddal ezelőtt igyekezett a cs. k.