Page - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1
Image of the Page - 88 -
Text of the Page - 88 -
88
bizonyítják, hogy a bronz eszközök nem idegen helyről kereskedés utján
kerültek e vidékre, hanem hogy a lakosok a bronzöntésben itt is jártasak
voltak, gyakorolták az anyag megmunkálásának azt a módját, mely e
műveltségi időszaknak egyik legfőbb ismertető jele. Mind ennek daczára azt
kell mondanunk, hogy a Dunántúl az ország többi részeihez képest bronzkori
emlékekben szegény ; e vidék nem osztályosa Magyarország bronzkori
dicsőségének. A túl a dunai bronzkori emlékek összeségének szembetűnő
sajátsága, hogy számosabbak a békés foglalkozásnál használatos szerszámok,
névszerint a talpas, karimás, szárnyas, füles és fül nélküli tokos vésők, a
sarlók; vannak ékszerek is, úgy mint tűk, karpereczek, övek, függők, stb.,
ellenben kevés a fegyver. Nyílhegyek, lándzsacsúcsok, kardok, leginkább
töredékek és effélék találkoznak e vidéken is, de nem fordúlnak elő a
magyarországi bronzkornak legjellemzőbb eszközei, azok a vésett vonalakkal
gazdagon díszített hatalmas fejszék, csákányok, fokosok és kalapácsok,
valamint a kézvédűl szolgáló korongos tekercsek sem. A Baranyamegyében
Gilvánfán talált bronz csákány kivétel számba megy. Ehhez járul, hogy a
magyarországi bronzkort jellemző formák is igen gyérek a dunántúli
tárgyakon. A liliomlevél alakú kardpengék és a csészealakban végződő
pompás markolatok majdnem egészen ismeretlenek. Legújabb időben került
egy szép példány Sopron-Nyékről a Magyar Nemzeti Múzeumba. A sodrony
tekercsű lapos fibula, mely egyik sajátos magyarországi forma és a hátra
hajlított nyelű sarló, szintén csak kivételként fordúl elő e vidéken. Fibulából
egy példányt Győr vidékén találtak, egy másik példányt a gyermelyi
kincsben; a hátra hajlított nyelű sarlónak pedig szintén egy példánya
a kéri kincsben fordúlt elő.
A bronzkori agyagművesség haladottságára több kisebb lelet, de
különösen a Tolnamegyében Geijen és Kölesd faluk határában fölásott
edények vetnek világot. A szabad kézzel formált kisebb-nagyobb edényeknek
sokféle, mindig czélszerű és sokszor csínos alakja, a helyes elrendezésű
geometriai díszítmény, melynek szabadkézzel rajzolt, vagy mintával benyo-
mott vonalait mészbetét fehéres színe teszi határozottabbakká, továbbá a
füleknek holdalakú bemélyítése az edény pereménél, mind olyan sajátságok,
melyeknél fogva e két lelet jellemzően képviseli a bronzkori fazekasságot.
A bronzkor után következő vaskorban, miként egész Közép-Európában,
úgy hazánk dunántúli vidékén is kelta nép lakott, és pedig, úgy látszik,
legsűrűbb tömegben a Balaton és Duna közétől éjszakra Tolna-, Fehér-, Pest-,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (1), Volume 16/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (1)
- Volume
- 16/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.89 x 21.9 cm
- Pages
- 304
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch