Page - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

89 Esztergom-és Komárommegyében, meg a Fertő-tó tájékán. Amott az araviszk törzs lakott, emitt a bojok törzse, a melynek nyomaival Felső-Olaszország- ban, Bajorországban és Csehországban is találkozunk. A harczias, hatalmas egyéniségű kelta népnek emez, úgy látszik, békésebb hajlamú, tanúlékony törzsei a műveltség magasabb fokán állottak és városokban voltak letelepedve. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a Dunántúl még a római időben is oly gazdag volt kelta helynevekben, mint akár Gallia. Ilyenek : Aquincum, Alisca, Bregetio, Sabaria, Scarabantia, Arabona, Crumerum, Cambona, Lugio, Curta, Matrica. Azon kivűl alsó-pannoniai római fölíratokból eddig is ötvennél több kelta nevet ismerünk. Kelta kori emlékeink nem állanak arányban sem a helynevek számával, sem azzal a fontos történelmi szereppel, melyet e nép itt a Kr. előtti IV. század elejétől több, mint három száz évig játszott. Számra nézve legnevezetesebbek a sírhalmok, melyeknek nagyobb kamrája, vagy kisebb ürege többnyire kővel, vagy ritkábban fa gerendákkal volt bélelve; még ritkábbak a kővel boltozott kamrák. Ilyen sírhalmok leggyakoribbak a kelta törzsek lakta terület középpontján, Fehérmegyében, Érden a „Százhalom", Csurgó mellett az Eresztvény nevű erdőben, Pátkán, Alsó-Szent-Ivánon ; továbbá Budapesten a Gellérthegytől délre eső Kelenföldön ; Somogymegyében Szalaczkán ; Veszprémmegyében Bonyhádon a „Százhalom"; Zalamegyében Csabrende- ken, Sopronmegyében Hövejen, különösen pedig a Sopron melletti hegyeken. Ez emlékek már régebben magukra vonták a kutatók figyelmét. Jó részüket föl is ásták, de a sírhalmok belseje nem elégítette ki a várakozást. Hamv- vedreken és néhány más edény cserepén kivűl csak egy pár kisebb vas és bronz tárgy, míg a pátkai halmokból egyebek közt két, nagyon díszes ezüst ruhakapocs is került elő. A durva agyagból szabad kézzel formált és többnyire roszúl égetett edényeknek, cserepeknek noha igen kezdetleges díszítménye, így különösen a barbár módon előállított meánder vonal, valamint az itt-ott előfordúló vörös cserép arra mutat, hogy a nép, mely ide temetkezett, már ismerte a római művészetet. Ezt kétféle körülményből lehet megfejteni : vagy abból, hogy a kelták már az V. században Kr. e. érintkeztek Felső-Olaszországban a rómaiakkal, vagy pedig abból, hogy a római hódítás alatt sajátították el és utánozták esetlenül a részleteket. Azért a sírok idejét, mely a Kr. e. IV. és a Kr. u. IV. század között ingadozik, nem lehet biztosan meghatározni. Való- színűbb azonban, hogy a Kr. u. századokból való elkésett vaskori kelta sírok. M. 1?