Page - 207 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Volume 16/1

207 40 falu. Mind e helynevekben a fa egykor falva szót jelentett, mint ez XIV. századbeli, sőt korábbi s későbbi okiratokból nyilván kitűnik. A nép nyelve a falva szót fa szóvá koptatta el. Sok helynév készül e szóval : föld; példáúl Egenföld, Pördeföld, Himföld, Kajánföld, stb. Sok készül a hid szóval: Ohid, Kehida, Andráshida, Bollahida, stb. Sok a háza szóval: Baksaháza, Bokaháza, Sándorháza, stb. Sok a vár és hely szavakkal : Budavár, Szegvár, Zalavár, továbbá Keszthely, Szerdahely, Vásárhely, stb. Legtöbb helynév azonban Zalában ép úgy, mint az egész ország területén a nem- zetségi és családi nevektől s a szentek neveitől ered. Zalamegye történetének vázolásánál természetesen csak a helyi törté- netre szorítkozunk s ennek is nagy részét az illető városok és falvak, várak s egyéb jelentékeny emlékű helyek leírásánál adjuk elő. De általánosságban is érintenünk kell a nemzeti történet zalai részének főbb vonásait. Semmi kétség, hogy a megye a legelső keletkezésű megyék közé tartozik. Lakosságának mai magyar része szintén a honfoglaláskor telepedett meg itt és megőrizte eredetiségét s tiszta voltát ezer éven át. Beszéde, családnevei és helyneveinek legnagyobb része * bizonyítják ezt. Egyetlen történelmi adatunk sincs, mely azt bizonyítaná, hogy a zalai magyarság később s nem a honfoglaláskor telepedett ide. A kereszténység első két századából két nagy történelmi eseményt kell megemlítenünk. Az egyik idegen nagy családok beköltözése s a másik : a kereszténység intézményeinek meghonosítása és szervezése. Kik voltak itt a honfoglaláskor megtelepedő első nagy családok : e kérdésre ma már valószínűleg hiába keressük a kielégítő feleletet. A történeti hagyomány Vér Bölcsöt őrizte meg emlékében első foglalóként. A beköl- tözött nagyobb családokra már bővebb világot vetnek történetíróinknak levéltári kutatásai. E családok kétfélék. Olyanok, melyek csak az ország más megyéjéből telepedtek át, s olyanok, melyek külföldről jöttek. Ez utóbbiakról két dolog bizonyos és felette örvendetes : az egyik, hogy mind e családok nemzetünk keresztény korának első két századában behozták hozzánk a nyu- gati műveltséget; és a másik, hogy csakhamar tökéletes magyarokká váltak, sokkal inkább, mint Vas, Sopron és Mosony egyik-másik jövevény nagy családja, és sokkal inkább, mint a XVIII. és XIX. század indigena főurai. A kereszténység megalapítása után a megye csakhamar tele lett egyházi intézményekkel. Bizonyság arra, hogy a népesség sűrű, s benne a keresz- ténység már jól megállapodott, s hogy Zalamegye népességének vallásos