Page - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2
Image of the Page - 388 -
Text of the Page - 388 -
388
a Szent Jakab egyházához gyülekeztek s néma aggodalommal várták ott
sorsuk kimenetelét. A mint azonban a megsebesült hős parancsnokot,
szeretett védnöküket megritkult kis csapatával visszavonulásban megpillan-
tották, rémítő jajveszékelésben tört ki kétségbeesésük. Az előtörő ostromlók
a rendkívüli zaj által meglepetve, a kétségbeesett tömeg kifakadását közelgő
vagy elérkezett segédhad fölötti örömrivalgásnak vélvén, rögtöni rémülettől
megszállva, ingadozni kezdettek, soraik megzavarodva fölbomlottak.
A szemes és bátor várőrség e kedvező pillanatot fölhasználván, kemény
rohamot intézett ellenük, s a megfélemlett nagy tömeg két zászló vissza-
hagyásával rendetlen, vad futamodásnak eredt. „Isten és ember harczol a
város mellett, — mondák a janicsárok, — Allah végzése ellen győznünk
lehetetlen." Ibrahim, ki a várőrség helyzetét a valónál sokkal kedvezőbbnek
vélte, elcsüggedt; vagy a mi még valószínűbb, furisich iránti barátságától
indíttatva, hajlandó lett újabb alkudozások megkísérlésére. Ezen alkudozások
azzal végződtek, hogy Jurisichot tíz török visszakísérte a városba, azon
ürügygyei, hogy a bástyarésnél őrt álljanak a netán betolakodók vissza-
tartóztatására, de voltaképen azért, hogy a török lobogót a város falára
föltűzhessék. A janicsárok agája kiséret közben, Jurisichot fölkérte, hogy
engedje meg neki a belvárat megtekinteni. „Nem, — mondá Jurisich, —
ott felbőszült spanyolok és németek őrködnek, kik életedet nem kímélnék ;
de egyébiránt a belvár nincs is az én parancsom alatt!" Az aga ijedtségében
nem merészelt tovább menni, hanem visszamaradt, s csak a közjanicsárokat
bocsátotta a belváros kapuja alá, hol ezek borral bőven megvendégcltettek.
Miután az ital hatása kellőleg nyilatkozott, Jurisich engedelmével azok a vár
falaira fölmentek s a vár tornyaira nyolcz vörös zászlót tűztek ki. Ibrahim
a tornyokon lengő lobogók látására katonai becsérzetében magát kielégítve
találván, azonnal megtette az intézkedéseket hadseregének elvonúlására, s
egyszersmind Jurisichot megkérte az iránt, hogy a táborból el nem szállítható
sebesültjeinek s betegeinek ápolásáról gondoskodjék. így a török császár,
három heti megszállás után, augusztus 31-én Kőszeg alól elvonúlt. Jurisich
hősies védelmének köszönhette ekkor Ferdinánd, hogy serege időt nyert
a tömörülésre és a Bécs környékén való gyülekezésre, mit látván a szultán,
Bécs helyett Stiriának vette útját, Varasdnak, Nándorfejérvárnak térvén
vissza Konstantinápolyba. Jurisich megmenté Bécset; a török visszavonúlt.
Bocskay fölkelése alatt 1605-ben Némethy Gergely hajdú-vezér fogta
ostrom alá a várost, mire a szorongatott s Rudolf iránt hűségben megmaradt
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Volume 16/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (2)
- Volume
- 16/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 334
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch