Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

388 a Szent Jakab egyházához gyülekeztek s néma aggodalommal várták ott sorsuk kimenetelét. A mint azonban a megsebesült hős parancsnokot, szeretett védnöküket megritkult kis csapatával visszavonulásban megpillan- tották, rémítő jajveszékelésben tört ki kétségbeesésük. Az előtörő ostromlók a rendkívüli zaj által meglepetve, a kétségbeesett tömeg kifakadását közelgő vagy elérkezett segédhad fölötti örömrivalgásnak vélvén, rögtöni rémülettől megszállva, ingadozni kezdettek, soraik megzavarodva fölbomlottak. A szemes és bátor várőrség e kedvező pillanatot fölhasználván, kemény rohamot intézett ellenük, s a megfélemlett nagy tömeg két zászló vissza- hagyásával rendetlen, vad futamodásnak eredt. „Isten és ember harczol a város mellett, — mondák a janicsárok, — Allah végzése ellen győznünk lehetetlen." Ibrahim, ki a várőrség helyzetét a valónál sokkal kedvezőbbnek vélte, elcsüggedt; vagy a mi még valószínűbb, furisich iránti barátságától indíttatva, hajlandó lett újabb alkudozások megkísérlésére. Ezen alkudozások azzal végződtek, hogy Jurisichot tíz török visszakísérte a városba, azon ürügygyei, hogy a bástyarésnél őrt álljanak a netán betolakodók vissza- tartóztatására, de voltaképen azért, hogy a török lobogót a város falára föltűzhessék. A janicsárok agája kiséret közben, Jurisichot fölkérte, hogy engedje meg neki a belvárat megtekinteni. „Nem, — mondá Jurisich, — ott felbőszült spanyolok és németek őrködnek, kik életedet nem kímélnék ; de egyébiránt a belvár nincs is az én parancsom alatt!" Az aga ijedtségében nem merészelt tovább menni, hanem visszamaradt, s csak a közjanicsárokat bocsátotta a belváros kapuja alá, hol ezek borral bőven megvendégcltettek. Miután az ital hatása kellőleg nyilatkozott, Jurisich engedelmével azok a vár falaira fölmentek s a vár tornyaira nyolcz vörös zászlót tűztek ki. Ibrahim a tornyokon lengő lobogók látására katonai becsérzetében magát kielégítve találván, azonnal megtette az intézkedéseket hadseregének elvonúlására, s egyszersmind Jurisichot megkérte az iránt, hogy a táborból el nem szállítható sebesültjeinek s betegeinek ápolásáról gondoskodjék. így a török császár, három heti megszállás után, augusztus 31-én Kőszeg alól elvonúlt. Jurisich hősies védelmének köszönhette ekkor Ferdinánd, hogy serege időt nyert a tömörülésre és a Bécs környékén való gyülekezésre, mit látván a szultán, Bécs helyett Stiriának vette útját, Varasdnak, Nándorfejérvárnak térvén vissza Konstantinápolyba. Jurisich megmenté Bécset; a török visszavonúlt. Bocskay fölkelése alatt 1605-ben Némethy Gergely hajdú-vezér fogta ostrom alá a várost, mire a szorongatott s Rudolf iránt hűségben megmaradt