Page - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2
Image of the Page - 396 -
Text of the Page - 396 -
396
határozott metszésű, orruk erős, szájuk vékony, hosszas, felső ajkuk gyakran
kissé kiálló, álluk keskeny, de rendes. A legényeknek nem ritkán délczeg
tartásuk, szép fejők s értelmességet kifejező arczuk van, gyér szakállal.
De ha korán házasodnak s átveszik a gazdaságot, a nehéz munka idő előtt
meggörnyeszti őket, és a gond barázdákat szánt arczukra. A nők is csak
mint leányok csinosak; a család, a háztartás és gazdaság terhei aránytalanul
hamar, már 30 éves korukban megvénhesztik őket.
Helyzetükkel egyező a lelkületük is. A hiencz gyakran zárkózott, mint
hegyeinek zugai, mint némely falujok, melyhez az egyedüli út a patak medre
volt néhány évvel ezelőtt. Viszontagságos történelme és küzdelmes élete
gyanakodóvá tették a hienczet. Műveltsége, világlátottsága révén ismeri a jót,
a kényelmet, de szegénysége megtagadja tőle, a mi néha irigységet gerjeszt
szívében s gúnyolódásra is hajlandóvá teszi. Minthogy talajuk szegénységénél
fogva igazi jómódú földmívelő parasztok nem igen lehetnek, városi életük
meg csak egy-két helyen fejlődhetett kedvezően : nincs elég határozott társa-
dalmi jellegük. A viszonyokhoz mindenütt igen jól tudnak alkalmazkodni.
De ha a helyzet, a létért való harcz vetett is némely árnyfoltot a
hiencz természetre, derített rá fényt is. A hiencz általában derék, józan,
kötelességtudó, vallásos, munkabíró, edzett, tehetséges nép. Elfogúlatlan,
nem korlátolt, de ragaszkodik hagyományaihoz és szülőföldjéhez. S ha az
idegen iránt tartózkodó, furfangos és nem könnyen czimboráskodik, annál
hívebb barát, annál bensőbb melegségű a családi élete. Virágzó iskoláikra
sok gondot fordítanak. A hiencz paedagogusnak született, a legjelesebb tanító.
A közműveltség magas fokon áll náluk. Sok nagyon derék s néhány kiváló
embert adtak az országnak, sőt egyet-kettőt az egész világnak. Magukénak
tartják Lisztet, a zongorakirályt, és Hyrtlt, a jeles anatómust. S a mint ezek
önérzetesen magyaroknak vallották magukat, bár magyarúl nem tudtak:
úgy a nyelvéhez ragaszkodó hiencz is általán rokonszenvez a magyarral,
szívesen megtanúl magyarúl, a gyermekét gyakran elküldi magyar szóra:
„ins tuife Ingerland" (a kis magyar Alföldre).
Ruházatában is van valami magyaros. A nadrág többnyire testhez álló,
gyakran sujtásos, régebben (Sopron vidékén jelenleg is) bőrből való, most
sötét színű posztó, rendesen hosszú szárú csizmába szorítva. Továbbá nyakig
begombolt, sűrű ólom pitykés sötétkék mellényt, fölötte ugyanilyen színű,
ritkább gombú dolmányfélét, végre kerektetejű, széles karimájú kalapot,
vagy néha valami hálósipka-félét viselnek (télen a kalap alatt). A kőszegi
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Volume 16/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország IV (2)
- Volume
- 16/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1896
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 334
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch