Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

396 határozott metszésű, orruk erős, szájuk vékony, hosszas, felső ajkuk gyakran kissé kiálló, álluk keskeny, de rendes. A legényeknek nem ritkán délczeg tartásuk, szép fejők s értelmességet kifejező arczuk van, gyér szakállal. De ha korán házasodnak s átveszik a gazdaságot, a nehéz munka idő előtt meggörnyeszti őket, és a gond barázdákat szánt arczukra. A nők is csak mint leányok csinosak; a család, a háztartás és gazdaság terhei aránytalanul hamar, már 30 éves korukban megvénhesztik őket. Helyzetükkel egyező a lelkületük is. A hiencz gyakran zárkózott, mint hegyeinek zugai, mint némely falujok, melyhez az egyedüli út a patak medre volt néhány évvel ezelőtt. Viszontagságos történelme és küzdelmes élete gyanakodóvá tették a hienczet. Műveltsége, világlátottsága révén ismeri a jót, a kényelmet, de szegénysége megtagadja tőle, a mi néha irigységet gerjeszt szívében s gúnyolódásra is hajlandóvá teszi. Minthogy talajuk szegénységénél fogva igazi jómódú földmívelő parasztok nem igen lehetnek, városi életük meg csak egy-két helyen fejlődhetett kedvezően : nincs elég határozott társa- dalmi jellegük. A viszonyokhoz mindenütt igen jól tudnak alkalmazkodni. De ha a helyzet, a létért való harcz vetett is némely árnyfoltot a hiencz természetre, derített rá fényt is. A hiencz általában derék, józan, kötelességtudó, vallásos, munkabíró, edzett, tehetséges nép. Elfogúlatlan, nem korlátolt, de ragaszkodik hagyományaihoz és szülőföldjéhez. S ha az idegen iránt tartózkodó, furfangos és nem könnyen czimboráskodik, annál hívebb barát, annál bensőbb melegségű a családi élete. Virágzó iskoláikra sok gondot fordítanak. A hiencz paedagogusnak született, a legjelesebb tanító. A közműveltség magas fokon áll náluk. Sok nagyon derék s néhány kiváló embert adtak az országnak, sőt egyet-kettőt az egész világnak. Magukénak tartják Lisztet, a zongorakirályt, és Hyrtlt, a jeles anatómust. S a mint ezek önérzetesen magyaroknak vallották magukat, bár magyarúl nem tudtak: úgy a nyelvéhez ragaszkodó hiencz is általán rokonszenvez a magyarral, szívesen megtanúl magyarúl, a gyermekét gyakran elküldi magyar szóra: „ins tuife Ingerland" (a kis magyar Alföldre). Ruházatában is van valami magyaros. A nadrág többnyire testhez álló, gyakran sujtásos, régebben (Sopron vidékén jelenleg is) bőrből való, most sötét színű posztó, rendesen hosszú szárú csizmába szorítva. Továbbá nyakig begombolt, sűrű ólom pitykés sötétkék mellényt, fölötte ugyanilyen színű, ritkább gombú dolmányfélét, végre kerektetejű, széles karimájú kalapot, vagy néha valami hálósipka-félét viselnek (télen a kalap alatt). A kőszegi