Page - 691 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

091 Kohászat. Szilézia vaskohászatát nem annyira gyér vasérczeinek, mint inkább a Kárpátokban és Szudetekben lévô terjedelmes erdôségeinek köszönheti, a melyek fabósége évszázadokon át csakis tüzeló fa és faszén alakjában volt értékesíthetó. Kivált Keleti-Sziléziában valának igen kedvezótlenek a vasércz- bányászat korúlményei, minthogy az eocän- és kréta-képzôdmény gyönge vaspáttelepeinck szakadozott és gyér vonúlatai csak csekély, 16—2 2 száza- léknyi vastartalmú érczeket szolgáltattak. Mai napság az ugyanott virágzó vasipar teljesen más ércz- és fútóanyaggal dolgozik. Nyugati-Sziléziában az érczek természete ugyan némileg kedvezóbb volt a kohászat fejlódésére, mert a troppaui kerületben az elsó-kori és a Devon-képzôdmény mágnes-, barna- és vôrôs-vasérczei 40—50 százaléknyi vastartalmúak. S valóban itt már igen régi a vaskohászat kezdete; oly korai, a mikor Nyugati-Sziléziában még a nemesérczek bányászata virágzott, a mihez a vas elengedhetetlenúl szükséges segédeszkôz volt. A vaskohászat Nyugati-Sziléziában valószinúleg már a római korban kezdódott. A Tacitus említette vasbányák állítólag a morva-sziléziai „Gesenke"-ben voltak. A Zuckmantel, Einsiedl, Obergrund melletti és másutt lévô vasércztelepek érczét már alighanem idótlen idók óta kohókban dolgozták föl. A Klein- Mohrau melletti horpadás-sorok és hányók (salakhalmok) részben bizonyára már ôsrégi idôkbôl valók. Az elsó híteles adatok azonban csak a XIII. századba vezetnek vissza. A freudenthali uradalom vasmúvei ósrégiek, kivált a klein-mohrauiak. Az Althackelberg alatt, a zuckmanteli püspöki uradalmon lévô zordon vidék a bányászat- és kohászatnak köszöni benépesúltét. A püspökök azoknak, a kik itt hámorokat állítani hajlandók valának, megtelepúlésre és használatra nagy területeket engedtek át; valószinúleg ennek emlékét órzi az e vidéken fekvó An- vagy Einsiedl falu neve is. 1570 korúl Logau Gáspár püspök szerezte meg e telepet és szaporította a hámorok számát. 1277 és 1288 közti oklevelek tanúsítják, hogy Bennisch bányaváros kôrnyékén vasbányák és vashámorok voltak. 1552-ben a Zuckmantel melletti Hermstadtban, valamint Freiwaldau (valamikor Wüstenkirchen) bányaváros kôrnyékén az erdós Sandhübel-völgyben terjedelmes vasbányák, váshámorok, dróthúzó és kaszakovácsoló mühelyek állottak, a mit a még ma is látható salakhányók és a freiwaldaui telekkönyvben lévô adás-vevési szerzódések is tanúsítanak. 87*