Seite - 691 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
Bild der Seite - 691 -
Text der Seite - 691 -
091
Kohászat.
Szilézia vaskohászatát nem annyira gyér vasérczeinek, mint inkább
a Kárpátokban és Szudetekben lévô terjedelmes erdôségeinek köszönheti,
a melyek fabósége évszázadokon át csakis tüzeló fa és faszén alakjában volt
értékesíthetó. Kivált Keleti-Sziléziában valának igen kedvezótlenek a vasércz-
bányászat korúlményei, minthogy az eocän- és kréta-képzôdmény gyönge
vaspáttelepeinck szakadozott és gyér vonúlatai csak csekély, 16—2 2 száza-
léknyi vastartalmú érczeket szolgáltattak. Mai napság az ugyanott virágzó
vasipar teljesen más ércz- és fútóanyaggal dolgozik.
Nyugati-Sziléziában az érczek természete ugyan némileg kedvezóbb
volt a kohászat fejlódésére, mert a troppaui kerületben az elsó-kori és a
Devon-képzôdmény mágnes-, barna- és vôrôs-vasérczei 40—50 százaléknyi
vastartalmúak. S valóban itt már igen régi a vaskohászat kezdete; oly
korai, a mikor Nyugati-Sziléziában még a nemesérczek bányászata virágzott,
a mihez a vas elengedhetetlenúl szükséges segédeszkôz volt. A vaskohászat
Nyugati-Sziléziában valószinúleg már a római korban kezdódott. A Tacitus
említette vasbányák állítólag a morva-sziléziai „Gesenke"-ben voltak.
A Zuckmantel, Einsiedl, Obergrund melletti és másutt lévô vasércztelepek
érczét már alighanem idótlen idók óta kohókban dolgozták föl. A Klein-
Mohrau melletti horpadás-sorok és hányók (salakhalmok) részben bizonyára
már ôsrégi idôkbôl valók. Az elsó híteles adatok azonban csak a XIII.
századba vezetnek vissza.
A freudenthali uradalom vasmúvei ósrégiek, kivált a klein-mohrauiak.
Az Althackelberg alatt, a zuckmanteli püspöki uradalmon lévô zordon vidék
a bányászat- és kohászatnak köszöni benépesúltét. A püspökök azoknak,
a kik itt hámorokat állítani hajlandók valának, megtelepúlésre és használatra
nagy területeket engedtek át; valószinúleg ennek emlékét órzi az e vidéken
fekvó An- vagy Einsiedl falu neve is. 1570 korúl Logau Gáspár püspök
szerezte meg e telepet és szaporította a hámorok számát. 1277 és 1288
közti oklevelek tanúsítják, hogy Bennisch bányaváros kôrnyékén vasbányák
és vashámorok voltak. 1552-ben a Zuckmantel melletti Hermstadtban,
valamint Freiwaldau (valamikor Wüstenkirchen) bányaváros kôrnyékén az
erdós Sandhübel-völgyben terjedelmes vasbányák, váshámorok, dróthúzó és
kaszakovácsoló mühelyek állottak, a mit a még ma is látható salakhányók
és a freiwaldaui telekkönyvben lévô adás-vevési szerzódések is tanúsítanak.
87*
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Morvaország és Szilézia (Szilézia)
- Band
- 17/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1897
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 352
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch