Page - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

A Wawelen álló nézőhöz közelebb a Visztula kígyódzik. Bal partján áll a Szent Norbert-rendű apáczák XII. században alapított kolostora, a melyet újabb időben történt átalakítása sem fosztott meg kiváló festői külsejétől. A kolostortól jobbra téres községi legelők terűinek, a hová ősrégi szabadalom alapján a város teheneit hajtják ki. E legelők mögött a Czartoryski herezegek kastélya fehérlik, a melyet a XVI. század egy hírneves humanistája épített, ma pedig műkincsek töltenek meg. A síkon túl pedig egy dombtetőn emelt sírhalom, egy a maga nemében páratlan emlék emelkedik. Krakótól délre van a város mondai hírű alapítójának, a sárkányölő Krak- vagy Krakusnak sírja. Keletre meg, Mogila telepítvénye közelében, a melyet régi oklevelek „Clara Tumba" latin néven emlegetnek s a mely a XIII. században alapított cisterci apátsághoz tartozik, egy másik sírdomb van, ama szintén mondai emlékű Wanda fejedelemnő emléke, a ki állítólag a Visztulába ölte magát, hogy kezét ne kelljen idegen, német lovagnak nyújtania. Midőn 1818-ban Kosciuszko hamvait Krakóba vitték s a Wawelen a királyok mellé temették, az az eszme merült föl, hogy Lengyelország függetlenségi harczai utolsó hősének épen olyan emléket állítsanak, a minő kettő ama regében halhatatlan hajdankori alakok nevét őrzi a város határában. A társadalom legelőbbkelő személyiségei kordékat húzva, maguk hordták össze a feltöltendő dombhoz a földet. E magaslat 1820 és 1823 közt keletkezett s majdnem akkora, mint egy kisebb természetes domb. A Wawel tetejéről letekintő útas szeme azonban a környék e távolabb pontjain nem nyugszik meg, hanem balra, a keleti oldalon, majdnem a lábai alatt egy másik külvárosra esik. Kazimir ez, a mely az alapítójának, Nagy Kázmérnak a nevét viseli. Az ő 1335. évi szabadalomlevelével megajándé- kozott városrész idővel Krakó zsidó külvárosává lett, a melylyel még a híres amsterdami ghetto sem vetélkedhetik festőiség dolgában. Ugyanaz a nyüzs- gés, nyugtalan sürgés-forgás látható itt is; csakhogy itt a nap fénye élesebben világítja meg az árúsnők sárga fejkendőit, a hosszú atlasz kaftánokat, az idegesen rángatódzó arczokat, a rókaprémes kucsmákat. Valamely szép júliusi napon az ember szinte azt képzelhetné, hogy a távol keletre vetődött, olyan tolongás és lárma, olyan idegen és érthetetlen nyelvű zsibongás veszi körűi. Péntek este aztán a legszegényebb viskó ablakaiban is kigyúlnak a gyertyák. Szombaton még élénkebb e külváros. Mennyi jellegzetes főt, milyen lángoló s mégis mindig szomorú tekintetű szemeket látni itt! A zsinagógák meg- telnek a vénebb, komolyabb zsidókkal. Ez imaházak némelyike igen érdekes 4*