Page - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1
Image of the Page - 274 -
Text of the Page - 274 -
274
kőzik. S mit jelent ez? Azt, hogy mikor az Isten a világot és benne az
összes állatokat megteremtette, azt vette észre, hogy a sok csúszó-mászó
féreg, a mi az embernek alkalmatlan lehet, túlságosan elszaporodott. Hogy
ezen a bajon kissé enyhítsen, megparancsolta a békáknak, gyíkoknak, kígyók-
nak és mindenféle csúszó-mászó állatoknak, hogy bújjanak be egy nyitott
zsákba. Mikor a zsák már jól tele volt velük, a Teremtő bekötötte, előhívott
egy parasztot és így szólt hozzá: „Nesze, vedd e zsákot a hátadra, vidd a
vízhez és dobd bele. De jól megértsd, hogy a zsákot valahogy ki ne oldd!"
A paraszt vállára veszi a zsákot és viszi, de a kíváncsiság nem hágy neki
békét. „Ugyan mi lehet benne?" gondolja magában. „Mégis csak meg-
nézem". Egyszer-kétszer körűinéz s megnyugszik, hogy az Úristen nem
látja. Azzal egy bokor mögé húzódik s ott kioldja a zsákot. Ekkor azonban :
zsipsz-zsupsz, czup, czup, czup! — s egy szempillantás alatt minden állat
szétszaladt. A paraszt csak ámúlt-bámúlt, de e pillanatban az Úr gólyává
változtatta, s azóta Ítélet napjáig egyre vadásznia kell a világ minden csúszó-
mászó férgét.
Még a gólyánál is kedvesebb barátja a szántó-vető embernek a pacsirta,
mely a feje fölött magasan lebegve oly gyönyörűen dalol, hogy szinte
imádságnak tetszik az éneke. Ennek a madárnak is megvan a maga története.
Mikor ősapánk elvesztette a paradicsomot, kénytelen lett a kemény földet
mívelni, hogy magát és övéit annak gyümölcseiből eltarthassa. E miatt igen
szomorkodott. Mikor egyszer így nagy búsan áll s bűnein és azok büntetésén
*
tűnődött, oda lépett hozzá a Teremtő és így szólt: „Nos, Adám, hogy s mint
vagy?" „Roszúl, Uram! — feleié, — nehezemre esik büntetésedet elvisel-
nem, meg az is nagyon szomorít, hogy senki sincs többé fölöttem." Ekkor
megszánta az Űr, fölkapott egy rögöt és a levegőbe dobta. Ebből a rögből
egy földszürke madárka lett, a mely nyomban a szárnyait csattogtatva, az
Ádám feje fölött kerengett és dalolni kezdett. Mikor az Üdvözítő a földön
járt és tanított, akkor a Boldogságos Szűznek a pacsirta mindennap hírt vitt
szent fiáról, hogy nyugodt legyen. Ha a Szűzanya bánatában kesergett,
kertecskéjében a pacsirta vigasztalta dalával, s nap-nap után lélekszakadva
repült hozzá a hírrel, hogy a Megváltó már befejezte tanítását, s a kedves
madárka így csicsergett: „Úrnőm, szárítsd föl könyeidet; szent fiad mindjárt
haza tér." Mikor pedig a Golgotha hegyén megrendült a föld a keresztre
feszített Üdvözítő halála pillanatában, a pacsirta ott röpdösött szent halántéka
körűi és csőrével ki-kihúzott egyet a töviskorona tüskéi közül, hogy legalább
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Volume 19/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (1)
- Volume
- 19/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 472
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch