Page - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

304 háznépével és cselédségével, s ha esetleg vendége van, azzal együtt térdre, s mindnyájan elimádkozzák a Miatyánkot, a melynek végéhez rendesen még a következő imádságot toldják: „Nagy Isten! hálát adok még Te néked azért, hogy meg engedted érnünk e szent estét, s kérünk, adj nekünk a jövő esztendőben is szerencsét és áldást!" Miután fölállt, egy szentelt ostyát vesz le az asztalról, ketté töri a feleségével, aztán sorban megosztja a gyermekeivel és a cselédséggel, vagy a többi házhoz-tartozókkal, s e közben mindnyájuk- nak minden jót kiván. Némely helyütt e szertartás közben a jó kívánságok elmaradnak, s az egész ájtatos csöndben történik. Ha valaki a családtagok közül nincs jelen, soha sem mulasztják el, hogy róla meg ne emlékezzenek, a mi néha nem könyhúllatás nélkül esik meg. Ezután a háziasszony föltálalja az ételeket, mindnyájan az asztal köré ülnek, s megkezdődik a karácsonybőjti vacsora, melynek joggal „postnik", vagyis böjti lakoma a neve, minthogy csupa szigorú bojtos eledel kerül az asztalra, a mibe még vajnak és tejnek sem szabad lennie, csupán olajjal lehet főzve, vagy sütve. Az étkek száma azonban nem csekély, minthogy a szokás azt kivánja, hogy lehetőleg kép- viselve legyenek az illető vidék egész éven át termő eledelei. A gazda minden ételt megáld, mikor az asztalra teszik, s ő vesz belőle az első kanállal. Némely vidéken így szól e közben: „Gyere, farkaska, böjtölj velünk; gyere, koldús, egyél s pihenj velünk". A farkas tudvalévőleg nem nagy barátja a böjtnek, s így az első kívánság tulajdonképen azt az óhajtást fejezi ki, vajha a farkas az egész évben semmi kárt ne tenne a jószágban. A második vers pedig arra a régi szép szokásra czéloz, a melynek értelmében hajdan a karácsonyi lakomára még a koldúsokat is meghívták, a mi a hagyományhoz való ragaszkodásból itt-ott még ma is megtörténik. A vacsoránál csak páros számú lehet az asztaltársaság, különben vala- melyikök, azt tartják, nem érné meg a jövő évet. Ha tehát nem telik ki a háznépből a páros szám, akkor valami szegényt hívnak meg helypótlónak. Az ételek sorát a híres lengyel „barszcz u kezdi meg, melyet ez alkalommal gombával készítenek. Ezután burgonya, káposzta, borsó, zabkása, a lekváros derelyéhez hasonló npirogi u, tatárka kása, sárgarépa, köleskása, mákos metélt s végűi „pampucki" , vagyis búzalisztből készült és olajban kisütött fánk következik, mely mézzel van kenve és czukorral meghintve. E vacsora közben semmiféle szeszes italt sem szokás inni, hanem csupán vizet, vagy aszalt szilva és körte kifőtt levét. Némely tájon még vizet sem isznak e vacsorán ; azt tartják, hogy ellenkező esetben az egész éven át gyomorégése lenne az