Page - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1
Image of the Page - 316 -
Text of the Page - 316 -
316
templomból kijön, mert ha rajta éri az illetőt, leüti neki a fejét s elviszi
őt a pokolba. A ki tehát virágvasárnap az evangélium alatt a templomból
kinézve, künn a mezőn lobogó tüzet lát, siessen, a hogy csak tud, ki arra
a helyre s vesse valamely ruhadarabját vagy akármijét a tűzre. Aztán ásson
azon helyen, ha például egy gyűrűt dobott rá, egy „ujjnyi" mélyre, ha a
csizmáját, akkor „térdig", ha az övét, akkor egész „övig", ha pedig a sapkáját,
akkor egész „a saját magasságáig" a földbe, és rá fog bukkanni a kincsre.
Krisztusnak Jeruzsálembe vonulása emlékére hajdan színjátékokat is
játszottak, melyek a tanuló ifjúság köréből utóbb a nép közt is elterjedtek.
Ezeknek mpuherniki u vagy „koniarze u volt a nevük. A puherniki u (a latin
p li eri szótól) tulajdonképen a szereplők, bohókásan felöltözött béreslegények
neve volt, a kik virágvasárnapon házról-házra jártak és tréfás mondókáikért
ajándékokat kaptak. A „koniarze u csak abban különböztek tőlük, hogy nem
gyalog, hanem fából ácsolt lovakon nyargaltak. A fönmaradt mondókákból
kitűnik, hogy úgy azok, mint emezek, eleinte két-három szereplő személy
kíséretében léptek föl, a kik szerepükhöz illő jelmezt viseltek.
Húsvét hete is sok mindenféle, még ma is élő szokás gyakorlására és
népies játékra adott alkalmat. így a nagyhét szerdáján, mikor a vecsernyén
minden zsoltár eléneklése után egy-egy gyertyát oltanak el az oltár előtt, s a
papok zsolozsmás könyveikkel a padokat verdesik, csintalan fiúk a templom
előtt a „macska"-játékkal mulatnak. Már jóval előbb ugyanis pár rosz fazekat
akasztanak egy fára, melyek egyikébe hamu közé egy macskát dugnak.
Valamelyik ficzkó a vecsernye végén földre ejti a fazekakat, s van aztán nagy
kaczagás és hejehuja, mikor a szegény megriadt macska tova iramodik.
Nagycsütörtökön meg a „Júdás"-játék kerül sorra. A suhanezok vászonnal
bevont szalmabábot akasztottak előző éjjel a templom előtt egy fára. Vecsernye
után e bábot levágták a fáról, meghurczolták az útezákon s ütötték-verték,
végre pedig a patakba fojtották. E szokás egész a legutóbbi időkig élt a
ropczyci kerületben, s aligha nem ugyané szokás adott alkalmat Dlugosz és
Bielski lengyel krónikásoknak arra a mondára, a mely némely, nem eléggé
óvatos kritikájú néprajzi írót arra a messzemenő következtetésre csábított,
hogy e szokás még pogánykori emlék s a tél eltémetését és egyúttal a tavasz
üdvözlését jelenti.
Nagypénteken minden templomban fölállítják az Urkoporsóját, a melyhez
nagy buzgósággal zarándokolnak a hívők, hogy ott az oltári szentség előtt
ájtatosan imádkozzanak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Volume 19/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (1)
- Volume
- 19/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 472
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch