Page - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1
Image of the Page - 350 -
Text of the Page - 350 -
350
még szólni tud, maga kéri a hozzátartozóit, hogy ne sirassák hangos jajszóval ;
jámbor intelmeket intéz hozzájuk, elbúcsúzik övéitől és jó barátaitól, s még
a végső pillanataiban is keresztet vet magára, a hogy szokva volt, mikor
hazúlról valami nagyobb útra indult. Csak az a gondolat irtóztató neki, hogy
gyónás nélkül kell meghalnia, ha csak nem csatában esik el; ott ugyanis
elég, ha keresztet vetve magára, buzgón fölfohászkodik az Úrhoz. A halál
pillanatában ily bátorságot csak a mély és szilárd hit adhat.
A koporsót egyszerű gyalúlt deszkákból készítik láda alakra, minden
czifrázás nélkül. Be sem festik, s a födelére csupán egy keresztet mázolnak
korommal. A halottat megmossák és a „halotti ruhájába" öltöztetik. Férfi
számára fehér vászonból varrnak hosszú halotti inget fekete övvel, továbbá
olyan nadrágot, a minőt mindig viselt, szintén fehér vászonszövetből. A fejét
vagy befödik, vagy fedetlenül hagyják, a lábára harisnyát, ritkábban csizmát
húznak. A feje alá a koporsó-deszkákról legyalult forgácsot teszik. Az asszonyt
nyári ünneplő ruhájába öltöztetik; csak a rendes általvető kendőjét nem
adják rá. A leányt koszorúsán, menyasszonyi ruhában fektetik koporsóba.
Továbbá skapulárét, olvasót, és ha olvasni tudott, imakönyvet tesznek a
mellére. A halott feje alá nem tett gyalúforgácsot a ház kerítése elé dobják,
hogy az arra menők lássák és Istentől „örök nyugodalmat" kérjenek
számára. %
Míg a halott a házban van, oda mennek a rokonok s ismerősök és
imádkoznak a lelki üdvösségeért. Mikor a koporsót kiviszik a házból, három-
szor megérintik vele a küszöböt és így szólnak : „ Békesség legyen e házban ! "
Míg a templom harangjai meg nem szólalnak, addig az elköltözöttnek lelke,
úgy vélik, még a testében lakozik s mindent lát és hall, a mi körötte történik.
Csak a harang megkondúlására száll a lélek az Űr ítélőszéke elé. A temetési
kiséret igen népes szokott lenni. Elül rendesen egy az effélékben jártas férfiú
halad, a ki a szokásos zsolozsmák éneklését kezdi. Ugyanő mondja a halott
nevében a búcsúztatót vagy a házból való kiindúlás előtt, ha a faluban
templom van, vagy pedig a falu határának utolsó szentképe előtt, ha a
plébánia temploma másutt, a községen kivűl van. E búcsúztatók többféle
szövegűek ; a tartalmuk azonban majdnem mindenütt körülbelül ugyanaz.
Végezetül az előimádkozó három Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondat
a gyülekezettel az elhúnytnak lelki üdveért, a mi után mindenki oda lép a
koporsóhoz, és mint Alsó-Ausztriában is szokás, búcsúzása jeléül átöleli.
Mikor a koporsót a sírba lebocsátották, mindenki egy-egy marék földet dob rá.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Volume 19/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (1)
- Volume
- 19/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 472
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch