Seite - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

350 még szólni tud, maga kéri a hozzátartozóit, hogy ne sirassák hangos jajszóval ; jámbor intelmeket intéz hozzájuk, elbúcsúzik övéitől és jó barátaitól, s még a végső pillanataiban is keresztet vet magára, a hogy szokva volt, mikor hazúlról valami nagyobb útra indult. Csak az a gondolat irtóztató neki, hogy gyónás nélkül kell meghalnia, ha csak nem csatában esik el; ott ugyanis elég, ha keresztet vetve magára, buzgón fölfohászkodik az Úrhoz. A halál pillanatában ily bátorságot csak a mély és szilárd hit adhat. A koporsót egyszerű gyalúlt deszkákból készítik láda alakra, minden czifrázás nélkül. Be sem festik, s a födelére csupán egy keresztet mázolnak korommal. A halottat megmossák és a „halotti ruhájába" öltöztetik. Férfi számára fehér vászonból varrnak hosszú halotti inget fekete övvel, továbbá olyan nadrágot, a minőt mindig viselt, szintén fehér vászonszövetből. A fejét vagy befödik, vagy fedetlenül hagyják, a lábára harisnyát, ritkábban csizmát húznak. A feje alá a koporsó-deszkákról legyalult forgácsot teszik. Az asszonyt nyári ünneplő ruhájába öltöztetik; csak a rendes általvető kendőjét nem adják rá. A leányt koszorúsán, menyasszonyi ruhában fektetik koporsóba. Továbbá skapulárét, olvasót, és ha olvasni tudott, imakönyvet tesznek a mellére. A halott feje alá nem tett gyalúforgácsot a ház kerítése elé dobják, hogy az arra menők lássák és Istentől „örök nyugodalmat" kérjenek számára. % Míg a halott a házban van, oda mennek a rokonok s ismerősök és imádkoznak a lelki üdvösségeért. Mikor a koporsót kiviszik a házból, három- szor megérintik vele a küszöböt és így szólnak : „ Békesség legyen e házban ! " Míg a templom harangjai meg nem szólalnak, addig az elköltözöttnek lelke, úgy vélik, még a testében lakozik s mindent lát és hall, a mi körötte történik. Csak a harang megkondúlására száll a lélek az Űr ítélőszéke elé. A temetési kiséret igen népes szokott lenni. Elül rendesen egy az effélékben jártas férfiú halad, a ki a szokásos zsolozsmák éneklését kezdi. Ugyanő mondja a halott nevében a búcsúztatót vagy a házból való kiindúlás előtt, ha a faluban templom van, vagy pedig a falu határának utolsó szentképe előtt, ha a plébánia temploma másutt, a községen kivűl van. E búcsúztatók többféle szövegűek ; a tartalmuk azonban majdnem mindenütt körülbelül ugyanaz. Végezetül az előimádkozó három Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondat a gyülekezettel az elhúnytnak lelki üdveért, a mi után mindenki oda lép a koporsóhoz, és mint Alsó-Ausztriában is szokás, búcsúzása jeléül átöleli. Mikor a koporsót a sírba lebocsátották, mindenki egy-egy marék földet dob rá.