Page - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

356 A mazuroVòi azzal boszantják, Hogy ilyen-olyan ostobák, de ők erre nem sokat hederítenek, mert bíznak a kemény ökleikben : „Láttátok-e, hogy jön A mazur világra? Heted nap nyílik ki A szeme világa. A Krakó-vidéki azzal kérkedik, hogy ő De a nyolczadikon már Talpra áll és vígan jár, A barátját szereti, Ellenét eldöngeti." „Milyen kemény, helyre legény, Milyen délczeg, milyen deli; Piros sapka van a fején, Újjnyi patkót hord a csizmán, A köntöse fehér szukmán, Ejhaj, dana, dana !" * A goral okat azzal csipkedi a nóta, hogy nagyon fösvények, csak Ígérnek, de nem tartják meg az Ígéretüket. Mindezek a kis tánczversikék röptében kapják el a föl-fölmerűlő újabb jelenségeket. így Boszniáról és Herczegovináról is van már bennük szó, s megemlékeznek az ott vívott harczokról is. Az efféle tánczversikék és a tulajdonképeni népdalok között mintegy középhelyütt állnak a nem tánczhoz való hosszabb versszakok, a melyek azonban mégis a tánezdalok dallamára és rhythmusára vannak szabva. Ilyen az a tréfás kötekedés, a melyben a vargát arra bíztatják, hogy csináljon topánkát ökörbőgésből, a mire ő késznek nyilatkozik, csak sodor- janak neki hozzá esővízből szurkos fonalat (dratvát) ; ez is meglesz ; de most meg varrjon a szabó tulipiros pipacsból pruszlikot ; erre is vállalkozik, csak vessenek neki ágyat a hullámzó tengeren. Jól van, megteszik, csak feküdjék rá, de úgy, hogy baj ne érje. Vagy a legyecske temetése : Milyen lárma az erdőbe', Hogy a falu hangzik tőle! Tölgyfáról a légy lepottyant, Hátgerincze ketté roppant, Eltörött a lábaszára, Megsérült tüdeje, mája! Megtudják a többi legyek, Csapatostul gyülekeznek, Idestova futnak-lótnak Orvosért a haldoklónak. „Nem segít már rajtam semmi, Inkább papért kéne menni!" El is mennek, a halottat megsiratják, nagy pompával eltemetik, sírját szép emlékkel jelölik. # Az eredetiben „dane", a mely a lengyel népdalokban igen gyakori s olyanféle zenei kitoldása a versszaknak, mint a mi magyar kurjantásaink.