Page - 450 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2
Image of the Page - 450 -
Text of the Page - 450 -
4f>n
a nagyipar között, s a saját gyártmányaiknak osszevásárlói, elárúsítói és
külfoldre szállítói is egyszersmind. Korunknak mindcnt kQlönleges ágakra
tagoló áramlata ez irányzatnak cgyáltalában ncm kedvez, és így ncm csoda,
hogy Kutyban kivált 1887 óta, a mikor a romániai határzár miatt a barom-
kereskedést teljesen abba kellett hagyniok. mind jobban pang az üzlet.
Sóhajtva emlegetik szegények a negyvcncs és ötvcnes éveket, vagy a mint
ók mondják, — a faggyúgyertya régi jó idejét.
Akkoriban a Kuty-beliek kecskéiket és juhaikat a kcleti Kárpátok bérclt
legelóin tartották nyáron át; a tulajdonképeni kuty-i „évad" pedig ószszel
kezdödött. A nagy számmal leölt állatok cgy részc füstölthiis alakjában, mint
„kozina" (adsumís) kerúlt forgalomba, a melynck fínom falatjai azonban
csak jó gyomrok és ép fogak számára valók voltak ; a nagyobb részt cllcnben
iaggyú-gyártásra használták föl. Miután az állatok fcjét és lábait levágták és
a zsigereiket kiszedték, tuczatszámra óriási katlanokba dobálták és ott forró
vízben kifózték ; a'folszálló faggyúdarabokat aztán lefclôzvén, meghatározott
sulyú nagy darabokba, úgy nevezett „köveku-be gyúrták.
Erre kóvetkezett a „magyarországi expcditio" nagy napja, mely cié
öröge-ifja örömmel vcgyes aggodalommal nézett. A faggyú-darabokat apró
hucul lovacskákra málházták. Az orményck ugyan szcnvcdélyes lovasok, de
csak a mennyirc az üzlctük kivánja, a mit igen jól jellemez e kozmondás :
„Lóháton az ormény Istenról is megfeledkezik, de mihelyt leszállt, rá seni
gondol a lovára." Elképzelhetjük, mennyi kéztórdelés és milyen keserves
kónyhúllatások mellett tortént a hâtas és a tcherhordó állatok folszerszámo-
zása és megterhelése, meg a málhák becsomagolása ; miesoda jajveszékelés
és siránkozás a búcsúzásnál, — hiszen különben nem volnának keletiek
az ormények. Egy kis „bastang", vagyis ajándék, a mit ilyenkor az útra
kelók a hátrahagyottaknak, még gyermekek is a szüléiknek adni szoktak,
rendesen enyhítette némileg a búcsúzás fájdalmát, annál is inkább, mivel
czt csak a haza viendó jóval nagyobb „bastang" foglalójának tekintették.
Végre általános újjongás, kiabálás, kendók és kalapok lobogtatása kózben
megindúlt a karaván a „madsár jergír" (Magyarország) felé. — Ez különben
már csak kisded mása volt a hajdani nagy karavánoknak, melyek a Fekete-
tenger felé indúltak a világlátott és hadi dolgokban is jártas karaván-basa
vezetése alatt, a ki jól ismerte az útat egészen az anyaországig, Etschmiad-
zinig; most már csak az volt lehetó, hogy valamely magyarországi, mondjuk,
szatmári vagy máramaros-szigeti nagykereskedót „fonjon be" a kuty-i szállító.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (2), Volume 19/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (2)
- Volume
- 19/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 456
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch