Page - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

549 pl. folyton változik, a lassúra hirtelen élénkebb következik, és a háromszólamú kart magánének követi, melybe azonban csakhamar beleszól a második hang, hogy a dallam kifejezô erejét növelje. A kis-orosz nemzeti dallam annyira az összhangzat uralma alatt áll, hogy minden zenei mesterkedés elól makacsúl kitér. Epen ezért nem csoda, hogy alapos zenei mûveltségû körökben a rutén egyházi énekek divatos átalakításának iránya nagy visszatetszéssel találkozik. A háromszólamú ének szabályozása a XVI. század mûve volt. Az ekkor alkotott szabályoktól azonban számos eltérést is látunk, melyeket a kis-orosz népjellem zenei rátermettsége magyaráz meg. A szerint, a mint egyik-másik pap, vagy, a mi szintén nem volt ritka eset, egy-egy magánember az egyházi ének fejlesztését túzte ki fóladatáúl : rögtön a kisebb mezôvàrosokban, sôt falvakban is emelkedett a nép zenei múveltsége. A XVI. század végén a három- szólamú mellett már a négy- és otszólamú éneket is ismerték a rutének. Lemberg és Przemyál a XVII. század elején kiváltságos helyet foglaltak el, minthogy e városok legjelesebb énekeseiket, diakonusaikat a moldovai tarto- mányokba küldótték, hogy a szerb és az Ú. n. görög éneket tanúlmányozzák. Es rövid ideig csakugyan ez az ének uralkodott a templomokban, nem sokára azonban a tarka változatosságú „Jerosolimka" terjedt el a legtöbb egyházban. Lembergbôl és Przemyálból egész Galicziát meghódította. A XVII. századtól egészen a XVIII. elsó negyedén túlig egész Galicziában mindenütt ezt ápolták. A vonalrendszer meghonosodásának (1604) eleintén nem mutatkozott semmi látható nyoma. Sokkal inkább hozzá voltak szokva Szaidurow és Mesenec jelôlési módjához (folúl és alúl fekete, kozépütt vörös hangjegyek). Kölni Franco rendszerét a rutén egyházban soha sem használták, s a helyett az énekes összesen vagy kilenczszáz külonféle jegyen volt kénytelen eligazodni, míg késôbb lassanként a vonalas irás lett mindinkább divatossá, mely szerint a vonalakra filggólegesen írták a négyszôgû hangjegyeket. Csak 1678-ban írta át Korsakow az „Irmologion" czímú egyházi énekeskónyvet ótvonalas rendszerre, és ezt az átírást Skolski József 1700-ban nyomatta ki elószór. 1720 és 1750 kózt lázas sietséggel látnak hozzá a régi hangjegyeknek az új vonalrendszer szerinti átírásához. Jeles zenészek mellett, mint Sitow, Diakowski, Zurawlew, Szuszerin, kik behatoltak a rutén zene szellemébe, nagy számú idegen zeneíró a maga kedve és izlése szerint erószakolja rá a rutén népzenére a tôle merôben idegen külföldi ütemeket és összhangzatokat, a mivel annak sajátszerú jellemét jórészt meghamisítják. Nem sokára azonban ismét visszatérnek a régi helyes útra. Tarnopolban, Sniatynban, Brodyban,