Page - 580 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

Kochanowski zsoltárfordítása a lengyel irodalomra nézve sokkal neve- zetesebb, mint az efféle munkák egyébként lenni szoktak. Koltói nyelve itt áll tókéletessége tetófokán. Fenség és hév, szívszaggató fájdalom és buzgó esdeklés, mindez Kochanowskinál a versmértékek oly simulékony változatosságával szólal meg, hogy azota a lengyel nyelv bármely koltói foladatra késznek és alkalmasnak volt itélhetó. Néhány évvel késóbb sulyos szerencsétlenség érte a koltót, igaz, hogy egész életében talán az egyetlen: elvesztette két éves leánykáját, Orsolyát, kit atyjának fájdalma halhatatlanná avatott. Neki szentelte Treny (halottsíratók) czímú elegiáit, melyeknek tizenkilencz kolteményból álló sorozata kifejezi a fájdalomnak minden árnyalatát, melyre az emberi lelket egy-egy kedvesének elveszte hangolhatja. Az elsók azt a néma fájdalmat tükrozik, mely a veszte- séget nyomban kóveti; azután foléled az emlékezés: minden az elkóltozottre emlékeztetó dolog, még a legcsekélyebb tárgy is a változhatatlan sorscsapás kínzó tudatával tépi a szívet. Az elvesztett utáni vigasztalan s mind hevesebb vágyakozás végúl szinte az Isten elleni zúgolódásba csap. De ez egyúttal az érzelmek hullámzásának legfelsó és fordúlópontja. A kétségbeesett bánat konyekbe oldódik fól, a lázongó lélek lassanként megadja magát és az imád- ságban keres enyhúletet, melyet az utolsó elegiában már meg is leí a koltó, midón álmában rég elhalt édes anyja viszi eléje karjain a kis Orsolyát, s minden fóldi dolognak mulandóságával szemben az orókkévalóságra és a fóldón túli viszontlátásra emlékezteti ót. A Treny Kochanowskinak igazi remekmúve és egyszersmind a lengyel kóltészetnek Mickiewicz Adámig legszebb és legfónségesebb alkotása. A kóltó 1584 augusztus 2 2-én halt meg gutaütés kovetkeztében és a sandomiri vajdaság Zwoleñ nevú helységében levó családi sírboltjába temették. Kochanowski koltói tehetsége alapjában lyrai természetú. Hosszabb munkába csak egyszer ka]), de egyetlen drámája, valamint eposzi kisérleteinek tóredékei is azt mutatják, hogy e múfajokban nem oly mester, mint a lyraiak- ban. De korának, sót minden idóknek lyrikusai kózt díszes helyen áll, habár nem a Pindarosok vagy Schillerek sorában, hanem Horatius és Petrarca kovetói kózótt. Nagyobb koltó ugyan sok van, de hozzá hasonló osszhangzatos és maga-magával teljesen kibékúlt koltói természet nem igen sok akad. Koréje tóbb koltó sorakozik, kik kózúl azonban csak kettó érdeniel említést, a nem kózónséges tehetségú, de igen korán elhúnyt Szarzyñski Semp Miklós és Klonovvicz (Acernus) Sebestyén, ki 1545-ben született és 1602-ben