Page - 654 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

654 kedctt a kelló múveltség színtájára. E czélra Mária Terézia mír 1774-ben fólállította a bécsi Szent Borbála-templom nicllett a górog szertartású papneveló- intézetet, II. József pedig 1783-ban a lembergi fó seminariumot. Hogy a latinúl neni értók is magasabb kiképzésrc tehessenck szert és egyúttal a rutén nyelv is erósodjék Galicziában, késóbb (1787) a császár megengedte, hogy az általa 1784-ben alapított egyctem hittudományi és bólcseleti karán rutén nyelvú elóadásokat tarthassanak. 1804-ben azonban ez elóadások megszúntek, de a rovid ideig tarto kisérlet sem volt jó eredmény híján. A népiskolákban akkor kezdtek el ruténúl tanítani. Ukrainában 1798, vagyis Kotlarewskij Iván follépte óta legalább az útját egyengették már a rutén nemzeti irodalom fejlódésének, de az ukrainai rutének (az ú. n. kis-oroszok) galicziai tórzsrokonai e szellemi mozgalomról még sokáig nem vettek tudomást. Csak Saskavyc Marciánnal kezdódik a rutén v nemzeti irodalom Galicziában. Saskewyé egy rutén pap fia volt s 1811 november 6-án született. Egyetemi tanúlmányai idején tobb tórekvó rutén ifjúval, koztük Hoíowackij Jakabbal és Wahylewyí Ivánnal barátságot kótott, s utóbb mind a hárman megfogadták, hogy életüket a szláv népek torténel- mének és irodalmának tanúlmányozására, fókép pedig a rutén nyelv és népélet kutatására fogják szánni. SaskewyC volt e lelkes csapat legmunkásabb tagja s tórekvéseit csakhamar oly eredmények koronázták, a melyek korszakot alkotnak a galicziai rutének irodalmának tórténetében. Megismerkedett ugyanis a Maksymowyí kiadásában Moszkvában (1827) megjelent kis-orosz nép- dalokkal, s azon meggyózódést merítette belólük, hogy a rutén népkóltés bó forrása a nemzeti nyelv és kóltészet megújhodásának. Egyúttal azt is belátta, hogy más szláv népek, nevezetesen a csehek és szerbek csak úgy tudták nemzetiségüket megórizni, hogy nyelvüket egészen a népnyelv alapján múvelték s ebben keresték nemzeti fónmaradásuk biztosítékát. Ennek folytán a galicziai és ukrainai nép ajkán éló rutén nyelvet igyekezett irodalmivá fejleszteni. Ily szándékkal szerkesztette említett társaival 1837-ben a Rusalka Dñistroivaja (a Dnieszter sellóje) czímú zsebkonyvet, ez azonban a rutén írástudók és a kormány szemében oly vakmeró dolognak látszott, hogy a kónyv csak idegen- ben, Budapesten láthatott napvilágot. Megjelenése után a kiadók rendóri felügyelet alá kerúltek s még csak az a jutalmuk sem volt, hogy honfitársaik v elismerésében részesúlhettek volna. SaskewyC lelkes dalai tehát visszhang nélkül maradtak hazájában, míg 1848-ban a nemzetiségi eszmének Ausztriában való fóltámadása a galicziai rutén irodalom újjászületését is eló nem idézte.