Page - 185 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

185 hálával és megbízhatósággal fizetriek a jó bánásmódért. Békeszeretók és készebbek inkább a jogukból engedni valamit, hogysem vitába, vagy vesze- kedésbe kezdjenck, mindig eszükbe tartván, hogy : „mai bine talá'tl poala fi/ugí, decát sá te pul cu el ín poará, saü sá aibí cu dinsul ín clin ¿i ín mánec&l" (Jobb, ha levágod és oda adod a kóntósód szélét, mint ha tovább pórlekedel vele). Ha azonban sulyosabb jogsérelmet szenvednek és abban támadja meg óket valaki, a mit szentnek és érinthetetlennek tartanak, akkor férfias bátorsággal védik az igazukat. Román parasztok népviseletükben. Erkólcseik általában véve tiszták, és e részben némi sülyedés csak az oly vidékeken mutatkozik, a hol sok a csapszék. A román folótte vendég- szeretó s mindenki iránt szíves és nyájas. Mindenkit, az idegent és a más vallásút is felebarátjának nézi és bármikor kész rajta segíteni, még akkor is, ha erre fol nem kérik is, és a segítségét ingyen nyújtja, mert azt tartja, hogy: „Dumnedeü ftie fi'ml va ajutá $í miel" (Az Uristen tudja s majd engem is megsegít). Általában véve a mélyebb érzések embere a román, a ki épen ezért másokat is ép oly ószintéknek és jóindúlatúaknak tart, a milyen ó maga, s ez bizony nem egy keserú esalódást szerez neki. B 24