Page - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20
Image of the Page - 264 -
Text of the Page - 264 -
A rutének számos id'ójósldsai kózúl is ide iktatunk egynéhányat: Nagy
hófúvások jó termésú évet jelentenek. — Ha a leólt disznó lepe hosszú,
sokáig fog tartáni a tél; ha ellenben róvid, hamar kitavaszodik. — Ha a
hollók rajokban s nyugtalanúl r5pdósnek idestova, az az évszak szerint havat
vagy esót jelent. — Ha a sertések szalmát hordanak az almukba, esó lesz. —
Ha sok a cserebogár, bó kukoriczatermés várható.
Halál és temetés. Ha bagoly (sowá) huhog a ház fólótt, vagy ha a kakuk
(zazulia) gyorsan egymás után kilenczszcr vagy tizenegyszer kiált a ház táján,
a ruten azt hiszi, hogy a házban, vagy legalább a szomszédságban nem sokára
meghal valaki. A halottat, mihelyt a lelkét kiadta, megmossák, éltében viselt
ruháiba óltóztetik s aztán a ház déli falánál álló széles lóczán kiterítik. Kis
gyermekek holttestét az asztalra is szokás kiteríteni. A férfi és felnótt ifjú
fejére kucsmát tesznek, az asszony fejére fehér kendót csavarnak, a leányokét
egy, a Pruth vidékén karabuli-nak nevezett kerek fej-ékkel, virággal és
szalagokkal díszítik, a kis gyermekeknek pedig télizóldból font koszorút
tesznek a halántékukra. Ezután a holttestet fól egész a nyakáig fehér vászon
lepedóvel (rantuch, a mely szó a német Randtuch-ból ered) terítik le; a kezeit
keresztbe kulcsolják s az újjai kózé azt a gyertyát illesztik, a melynek világánál
kiszenvedett. A megholtnak a lelke (duszá) azonban a nép vélekedése szerint
csak nagy nehezen szakad el a testétól s egészen a temetésig annak kózelében
tartózkodik, sót a temetés után is visszatér a szobába. Ezért igen gyakran
egy négyszógú lyukat (ú. n. „ablakocská"-t, wikonce) fúrészelnek ki a koporsó
alsó végén, hogy a léleknek a testtel való kozlekedését megkónnyítsék.
A halott fejénél gyertyatartó állvány van, melyre a látogatók mindenike oda
túzi a maga gyertyáját, s e gyertyák éjjel-nappal ott lobognak az elhúnytnak
lelki üdveért. A halott fehér tokú párnákon fekszik, a melyek mellé ki vannak
teritve megmaradt ruhái, s ezeket aztán a temetéskor a ház elótt a koporsó
folótt a rokonság vagy a falu szegényei kozt kiosztják. Ez külonosen a kotzmani
kerúletben szokás és akkor tórténik, mikor a halottat a ház elé kiviszik.
Mindaddig, a míg a holttest a házban fekszik, annak férfi lakói hajadon
fóvel, a leányok pedig kibontott hajjal járnak-kelnek. Este, mint már mon-
dottuk, a falu felnótt ifjúsága elmegy a halott mellett virasztani (lubok =
szeretet-szolgálat, vagy prevetje, a román priveghierea-ból = virasztás) s ott
társasjátékokkal mulatnak, de tcrmészetesen éneklés nélkül.
Mikor a koporsót folemelik, hogy a házból elóbb a templomba, onnan
pedig a temetóbe vigyék, elóbb háromszor leeresztik a ház minden küszobc
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Volume 20
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bukovina
- Volume
- 20
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1899
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 548
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch