Page - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20
Image of the Page - 322 -
Text of the Page - 322 -
322
a hajadonoknak csak újév napján és virágvasárnapon, továbbá Krisztus
bemutatása és mennybemenetele napján volt szabad a templomba menniök,
hogy abba a hírbe ne keveredjenek, mintha nagyon is a világ szeme elé
akarnák vinni a szülék a leányaikat.
Az esketés szertartása az ôrményeknél szintén a górog-keletiekéhez
basonlít. De a házasság szentségét csak az év bizonyos vasárnapjain szabad
kiszolgáltatni. A mátkapár fejére az esketés alatt virág- vagy érczkoronát tesznek.
Régebben piros vagy zöld selyem zsinórt kötöttek a nyakukra, melyet a pap
három nappai, vagy esetleg mindjárt másnap az esküvó után imádságok közben
oldott le róluk, a mivel föloldotta ôket az onmegtartóztatástól. Hajdan a
vôlegénynek, a kit elóbb khacs ichpaierk nevú ifjak (vófélyek) öltöztettek föl
a menyekzôre, kardot adtak a kezébe annak a jeléûl, hogy teljes hatalmat nyer
az életepáija fölött. E kard egyúttal annak ajele is volt, hogy a vólegény három
napon át nem kisebb úr a császárnál. Innen az ôrmény férjeket jellemzó, bár nem
a leghízelgóbb kozmondás : „Három napig császár, negyven évig cseléd!"
Az elválás igen ritka az ôrményeknél, kiknek vallási tôrvényei is tiltják
a házasság folbontását. Utolsó kenetben csak a papok részesúlnek, míg a
világiaknál ily alkalommal csupán a szokásos imádságokat mondják el. Férjét
az özvegy nó egy egész esztendeig gyászolja. Halottaiknak az ormények
viasz keresztet vagy ezüst pénzt adnak a kezébe. A temetéseket nagy egyházi
pompával szeretik rendezni. Hétfón csak nagy ritkán temetkeznek, mert azt
hiszik, hogy ha így tennének, akkor a hét minden napján el kellene majd
hozzá tartozóik egyikét vagy másikát temetniök.
Az ormények üzleti szelleme nagyon kifejlett, s megvan nekik a hozzá
való éles elméjük, szükséges furfangjuk és a kellö rábeszéló tehetségük.
Csodálatos azonban, hogy Bukovinában egyetlen mezei munkás sem akad
közöttük, kézmíves is csak igen kevés, de annál több a jogvégzett ember.
Kereskednek gabonával és egyéb magnemúekkel, borral, bór árúkkal, gyapjú-
val, lópokróczczal, festett ládákkal; foglalkoznak továbbá mezógazdasággal,
marhahizlalással és marhakereskedéssel, kivált hizómarha Bécsbe szállitásával,
szarvasmarha- és sertéshús-árúlással, végúl szappanos-mesterséggel és sajt-
készítéssel. Mostanában azonban mindinkább a magán- és vallásalapitványi
jószágok bérlésére és mivelésére vállalkoznak. Az összes magán nagybirtok-
nak majdnem egyharmada az 6 kezílkben van.
Valamikor ôk eszkôzôlték Kelet es Nyugat között az egész kereskedelmet,
és akkor még valóságos keleti karavánokban útaztak a kalmáraik. Az ily
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Volume 20
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bukovina
- Volume
- 20
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1899
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 548
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch