Seite - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

322 a hajadonoknak csak újév napján és virágvasárnapon, továbbá Krisztus bemutatása és mennybemenetele napján volt szabad a templomba menniök, hogy abba a hírbe ne keveredjenek, mintha nagyon is a világ szeme elé akarnák vinni a szülék a leányaikat. Az esketés szertartása az ôrményeknél szintén a górog-keletiekéhez basonlít. De a házasság szentségét csak az év bizonyos vasárnapjain szabad kiszolgáltatni. A mátkapár fejére az esketés alatt virág- vagy érczkoronát tesznek. Régebben piros vagy zöld selyem zsinórt kötöttek a nyakukra, melyet a pap három nappai, vagy esetleg mindjárt másnap az esküvó után imádságok közben oldott le róluk, a mivel föloldotta ôket az onmegtartóztatástól. Hajdan a vôlegénynek, a kit elóbb khacs ichpaierk nevú ifjak (vófélyek) öltöztettek föl a menyekzôre, kardot adtak a kezébe annak a jeléûl, hogy teljes hatalmat nyer az életepáija fölött. E kard egyúttal annak ajele is volt, hogy a vólegény három napon át nem kisebb úr a császárnál. Innen az ôrmény férjeket jellemzó, bár nem a leghízelgóbb kozmondás : „Három napig császár, negyven évig cseléd!" Az elválás igen ritka az ôrményeknél, kiknek vallási tôrvényei is tiltják a házasság folbontását. Utolsó kenetben csak a papok részesúlnek, míg a világiaknál ily alkalommal csupán a szokásos imádságokat mondják el. Férjét az özvegy nó egy egész esztendeig gyászolja. Halottaiknak az ormények viasz keresztet vagy ezüst pénzt adnak a kezébe. A temetéseket nagy egyházi pompával szeretik rendezni. Hétfón csak nagy ritkán temetkeznek, mert azt hiszik, hogy ha így tennének, akkor a hét minden napján el kellene majd hozzá tartozóik egyikét vagy másikát temetniök. Az ormények üzleti szelleme nagyon kifejlett, s megvan nekik a hozzá való éles elméjük, szükséges furfangjuk és a kellö rábeszéló tehetségük. Csodálatos azonban, hogy Bukovinában egyetlen mezei munkás sem akad közöttük, kézmíves is csak igen kevés, de annál több a jogvégzett ember. Kereskednek gabonával és egyéb magnemúekkel, borral, bór árúkkal, gyapjú- val, lópokróczczal, festett ládákkal; foglalkoznak továbbá mezógazdasággal, marhahizlalással és marhakereskedéssel, kivált hizómarha Bécsbe szállitásával, szarvasmarha- és sertéshús-árúlással, végúl szappanos-mesterséggel és sajt- készítéssel. Mostanában azonban mindinkább a magán- és vallásalapitványi jószágok bérlésére és mivelésére vállalkoznak. Az összes magán nagybirtok- nak majdnem egyharmada az 6 kezílkben van. Valamikor ôk eszkôzôlték Kelet es Nyugat között az egész kereskedelmet, és akkor még valóságos keleti karavánokban útaztak a kalmáraik. Az ily