Page - 380 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

80 buzgólkodtak, különösen Janoviei Vazul (l 806—1866) theologiai tanár és Andrievici Samuel czahori plebános emlitendô, a ki késôbb dr. Morariü- Andrievici Szilveszter néven ( 1818—1895) érsek és metropolita lett. Ó velük egy idóben munkálkodtak ugyane téren Tarnovietzki István hittanár és Blajevici Teoktist seminariumi lelkiatya, késóbbi metropolita-érsek. Az ó nyomdokaikon haladtak aztán Drogli János és Matiasieviei Crisant tanítók és Isopeskul Demeter, Sbiera J. G., meg Lutza Illie tanárok. Legközelebb fókép Jeremieviei-Dubau Miklós gyakorlóiskolai tanító szerzett magának egész sor derék népiskolai tankónyv írásával megérdemelt jó hírnevet. A román nyelvnek a kôzépiskolai fokon való tanításához Pumnul Áron gymnasiumi tanár írta az elsö, hat kötetes olvasókónyvet és egy német nyelvú román nyelvtant s ezeken kivúl még több kisebb munkát. Pumnul az erdélyi Kuezulata helységben született, Bécsben tanúlt theologiát s 1847-ben tanárrá lett Balázsfalván. 1848-ban tanúsított politikai magatartása miatt a magyar kormány halálra ítélte, de sikerúlt neki Oláhországon át Moldvába, majd onnan Bukovinába menekúlnie, a hol épen akkor telepedett le, mikor a Hurmuzaki-féle „Bucovina" ezímú újság megindúlt s Ausztriában az elsó román nyelvi és irodalmi tanszéket a czernowitzi bóleseleti fóiskolánál föl- állították. Pumnul Áron tizenkét esztendón át töltötte be ez állást, míg 1861-ben sulyosan meg nem betegedett; 1866 január 24-én bekövetkezett haláláig tanítványa és késóbb utódja, Sbiera J. G. helyettesítette. Pumnul kitúnóen értett hozzá, mint kell nóvendékeiben az anyanyelv iránti szeretetet fólkelteni és ápolni, s ezzel Bukovina románjainak szívében órók emléket állított magának. Korában heves irodalmi vita támadt azon kérdés fölött, hogy miként kelljen a román nyelvet latin betúkkel írni. Az erdélyi románok, s kóztük elsó sorban Cipariu Timoteus, az etymologiai írásmód lelkes hívei valának. Kezdetben Pumnul is e mellé szegódótt; de esakhamar belátván annak ezélszerútlenségét, tisztán hangtani írást igyekezett alkotni úgy, hogy azon hangok számára, a melyeknek jelôlésére a latin betúk száma elégtelen, ónálló jegyeket javasolt. Igy lett a tisztán hangtani elvet védók iskolájának vezérévé, a mely ma már az ósszes románoknál diadalt aratott, habar nem épen azon a módon és értelemben, mint Pumnul óhajtotta. Az ó hatásának tulajdoníthaló, hogy a bukovinai románság olyan kónnyen elfogadta a latin írást. Munkásságát méltató hazai nyilatkozatokból egész gyújteményt közölt tanítványa, Sbiera J. G. ily czímmel : „ Aron Pumnul. Vocï asupra vie til fi insämnätäfÜ luí" 1889.