Page - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

is majdnem pusztán kész bolgár, szerb és orosz-szlovén munkák másolásában állott. E munkásságukat még nagyobb buzgalommal folytathatták, mióta Krimkowicz vagy Krimka Anasztáz radautzi püspók és késóbb suczawai metropolita, 1589-tól 1631-ig csekély megszakítással viselt magas egyházi méltóságainak dús jóvedelmeiból bókezú támogatást nyújtott nekik, s e jóve- delmeket részint a Suczawa melletti Dragomirna kolostor folépítésére, részint kézíratok vásárlására fordította. De nemcsak a konyveknek és az irodalmi munkásságnak általában, hanem kiváltképen a szép és díszes külsejú konyvek- nek lévén barátja, nagy gondot fordított a saját pénzén vásárolt kézíratoknak pompás képekkel és díszbetúkkel való ékítésére, melyek kirajzolásában és festésében fóleg valami Suczaivai István ügyességének vette jó hasznát. Szép tanújelei e múpártolásnak a lembergi egyetemi kónyvtár evangelium-codexe és az 1610-ból való Apostolarium, mely ma a bécsi udvari kónyvtár tulajdona. De ugyanakkor, midón a mai Bukovina irodalmi és kózéletében az egyházi szláv nyelv uralma úgy szólván tetópontjára ért, egyúttal már annak a jelei is mutatkoztak, hogy ez uralom kevés idó múlva menthetetlenúl véget fog érni. A kózelgó hanyatlás okai pedig, melyekre e jelek mutattak, 1. az, hogy a délszláv forrásokból addig szúntelen áradó új meg új irodalmi termékek lassanként megfogyatkoztak, a minek meg abban kell keresnünk az okát, hogy a bolgár és szerb nyelvú országokban a tórók hódítás óta az irodalom pangásnak indúlt; 2. az, hogy az egyházi szláv nyelvnek és irodalomnak a mai Bukovinával határos nyugati és déli orosz terúleteken is mindinkább tért kellett vesztenie az egyre erósbodó lengyel hatás kóvetkeztében; 3. a román irodalom keletkezése is ez okok egyike, a melylyel együtt járt a román nyelvnek a hivatalos és egyházi életbe való bevitele a mai Bukovinában. Es ez a harmadik ok volt valamennyi kózúl a legnyomósabb és tulajdonképen dontó. Minthogy ugyanis idókózben a mai Bukovina akkori lakóinak nagy tobbsége eloláhosodott, a román nyelvnek a hivatalos és egyházi életbe való bevitele kónnyen és minden nagyobb akadály nélkül ment annál is inkább, mivel kivált Lvpul Vazul vajda (1634—1654) ez irányban külónós buzgó- ságot tanúsított. Az egyházi szláv nyelv a mai Bukovinának esak éjszakkeleti részén, az ottani kolostorokban és templomokban tengette tovább úgy, a hogy, életét, a nélkül azonban, hogy a feltórekvó román nyelvvel és irodalom mal a fonforgó kórúlmények kózótt sikeres versenyre kelhetett volna. De hogy e változást valamiképen félre ne értsük, meg kell említenünk, hogy ez az újonnan támadt