Page - 64 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

64 dombokká növekednek. Régebben a szalatnyai forrás vastartalmú savanyú vize volt a leghiresebb; erejét azonban az 1858-iki foldrengés nagyon meggyöngitette s ma már a szántói vízé az elsóség. E vizet még nem régiben a híres szalatnyai víz czégére alatt árúlták; ma már a szalatnyait is szántóinak keresztelik. Az országos hírú szántói víz tiszta, szénsavas, kellemes ízú, fölfrissitö hatású. Hozzá egészen közel gazdag mésztartalmú kénes források is vannak. Hasonló források szinte egymást érik a Búr patak volgyében. Hómérsékük 15—20 R° közt váltakozik. Legkiválóbb köztük a magyarádi kénes forrás, mostanában lendúletnek indúlt fürdóvel. Az Ipoly vólgyére a folyó bal partjáról is magas hegyek ereszkednek. A Mátra hegységnek legnyugatibb kiágazásai ezek, a börzsönyi hegyek. E hegycsoport kelet felól, Nógrádmegyéból nyúlik be Hontmegye terúletére s éjszakról, nyugatról az Ipoly, délról a Duna határolja. A hegycsoportot minden irányban keskeny völgyek szeldelik. Fóbb bérczei: a Pvlya-hegy Hont falutól délre, ettól szintén délre a Bódihó (632 méter), ettól délnyugatra, a megye határszélén a Csóványos, az egész hegycsoport legmagasabb, 939 méternyire emelkedó tetóje. Ettól délnyugatra van a Nagy-Hideghegy 850 métert meghaladó magas ormával. E magaslatokról elragadó a kilátás a Duna tájaira. A börzsönyi hegycsoport egyes helyein, különösen Börzsöny, Perócsény és Szokolya kornyékén hajdan igen sok aranyat, ezüstöt, sót tellurt is bányásztak. A hegyeket súrú erdók borítják, a völgyekben sok málna, eper és szamócza terem, melyek messze vidékekre szállított kereskedelmi czikkek. A dombokon jól termó szántófoldek és szólók tarkállanak. Vizekben általában gazdag a megye, bár legnagyobb folyója, a Duna, csak a déli határát mossa Kis-Maros és Garam-Kövesd közt. A megye fó folyója a haltermó Ipoly, mely 212 kilométernyi hosszú kanyargós folyásá- ban útja javarészét Hont terúletén teszi meg. Folyása Gyerkig nyugati, Szetéig délnyugati, Szalkáig déli irányú; Szalkánál délkeletnek fordúl s megszúkúlt vólgyén áthaladva Szob és Helemba kózségek közt szakad a Dunába. Az Ipoly vólgyére számos kisebb völgy nyílik s mindenikból egy-egy patak fut az Ipolyba, mely igen lassú, rendesen sekély és nagyon iszapos. Sem hajó, sem tutaj nem járhatja. Nagy esózések után, fóleg tavaszi hóolvadáskor meg-megdagad a csöndes, jámbor folyó ; rohanó, iszapos habjai nem férnek a szúk mederbe; elöntik a réteket, a határt, sok kárt okozva a gazdáknak.