Page - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

206 természetes fia, István Tamás (-{- 1461) követi; ez után fia, Tomasevié István (-j- 1463) következik, mint utolsó királya Boszniának. Egy király sem juthatott békességben a trónra s I. Tvrtko halála után egyik scm rcndczhctte be politi- káját dynastikus érdekeinek megfeleló módon. A bosnyák királyságot virágzása idejében, noha külónállását ki kell emelnünk, még sem tekinthetjük teljesen souverain államnak. A bánság idejében a pápa, a magyar király és a szerb szomszédok voltak nagy hatással a bosnyák- politika irányára. A királyság abban a nagy létharczban, melyet a magyar birodalom Kozép-Európa védóje szerepében, mint a kereszténység pallosa, a támadó oszmánság eilen folytatott, majd az egyik, majd a másik félrc volt szorúlva; a legtöbb esetben mind a két féllel kereste a megegyezést Bosznia királya. A magyar hatalom ugyanis nem volt oly erós, hogy bosnyák terúleten vívja meg védelmi harczát s ekkép biztosítsa annak fonnállását ; viszont a török hatalom addig, míg Konstantinápoly ellenállt s a belgrádi végvár nem volt a kezén, nem operálhatott teljesen biztos támadó helyzetból éjszak felé. Ilyeténkép Bosznia folyton élet és haiál között lebegett, mig a török fegyver gyózedelme e szomorú állapotának véget nem vetett. I. Tvrtko az ország leghatalmasabb családjainak érdekét mindenkép eló- mozditotta, hogy a maga családjához kapcsolja s a királyhoz való hivségben megerósítse a fóembereket, de csak annyit ért el vele, hogy testvére, Dabisa István nyerte el a trónt. Sót épen azok a nemzetségek, melyek tekintélyôket, gazdagságukat neki kôszônhették, minden alkalommal az ifjú királyságnak amúgy is laza egysége eilen törtek. Ez is oka vala, hogy a Tvrtko szerezte horvát és dalmát birtokok oly hamar visszakerültek Magyarországhoz, s Bosznia, déli hódításait leszámítva, ismét régi határai kôzé szorúlt. Csakhogy Zsigmond király, a késóbbi német-római császár, Mária királynó ura, sem vethette meg lábát Dalmácziában. Az a nagy forradalom, mely ezen a terúleten keletkezvén, 1403-ban Zsigmond helyébe a meggyilkolt Károly királynak ifjú, de gyáva sarját, Lászlót, akarta a trónra (lltetni, nem egyéb nagy családi harcznál, mert a mozgalomban részes családok jobbára atyafiak. Tiszta magyar nemzetségek harczolnak horvát és bosnyák urakkal szövetkezve a tórvényes király eilen, viszont törzsökös horvát nemzetségek szilárdúl állanak a király mellett. Késhegyig menó harcz vala ez, melyben nemzetségek, egész családok pusztúltak el, s bar végeredményében érvényre jutott a magyar állam joga a belsó terúleten, Velencze tényleg (1433) mégis ura maradt a partnak. Ragusa még lobogtatja ugyan a magyar zdszlót, de