Seite - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22
Bild der Seite - 206 -
Text der Seite - 206 -
206
természetes fia, István Tamás (-{- 1461) követi; ez után fia, Tomasevié István
(-j- 1463) következik, mint utolsó királya Boszniának. Egy király sem juthatott
békességben a trónra s I. Tvrtko halála után egyik scm rcndczhctte be politi-
káját dynastikus érdekeinek megfeleló módon.
A bosnyák királyságot virágzása idejében, noha külónállását ki kell
emelnünk, még sem tekinthetjük teljesen souverain államnak. A bánság idejében
a pápa, a magyar király és a szerb szomszédok voltak nagy hatással a bosnyák-
politika irányára. A királyság abban a nagy létharczban, melyet a magyar
birodalom Kozép-Európa védóje szerepében, mint a kereszténység pallosa,
a támadó oszmánság eilen folytatott, majd az egyik, majd a másik félrc volt
szorúlva; a legtöbb esetben mind a két féllel kereste a megegyezést Bosznia
királya. A magyar hatalom ugyanis nem volt oly erós, hogy bosnyák terúleten
vívja meg védelmi harczát s ekkép biztosítsa annak fonnállását ; viszont a török
hatalom addig, míg Konstantinápoly ellenállt s a belgrádi végvár nem volt a
kezén, nem operálhatott teljesen biztos támadó helyzetból éjszak felé. Ilyeténkép
Bosznia folyton élet és haiál között lebegett, mig a török fegyver gyózedelme
e szomorú állapotának véget nem vetett.
I. Tvrtko az ország leghatalmasabb családjainak érdekét mindenkép eló-
mozditotta, hogy a maga családjához kapcsolja s a királyhoz való hivségben
megerósítse a fóembereket, de csak annyit ért el vele, hogy testvére, Dabisa
István nyerte el a trónt. Sót épen azok a nemzetségek, melyek tekintélyôket,
gazdagságukat neki kôszônhették, minden alkalommal az ifjú királyságnak
amúgy is laza egysége eilen törtek. Ez is oka vala, hogy a Tvrtko szerezte
horvát és dalmát birtokok oly hamar visszakerültek Magyarországhoz, s
Bosznia, déli hódításait leszámítva, ismét régi határai kôzé szorúlt.
Csakhogy Zsigmond király, a késóbbi német-római császár, Mária
királynó ura, sem vethette meg lábát Dalmácziában. Az a nagy forradalom,
mely ezen a terúleten keletkezvén, 1403-ban Zsigmond helyébe a meggyilkolt
Károly királynak ifjú, de gyáva sarját, Lászlót, akarta a trónra (lltetni, nem
egyéb nagy családi harcznál, mert a mozgalomban részes családok jobbára
atyafiak. Tiszta magyar nemzetségek harczolnak horvát és bosnyák urakkal
szövetkezve a tórvényes király eilen, viszont törzsökös horvát nemzetségek
szilárdúl állanak a király mellett. Késhegyig menó harcz vala ez, melyben
nemzetségek, egész családok pusztúltak el, s bar végeredményében érvényre
jutott a magyar állam joga a belsó terúleten, Velencze tényleg (1433) mégis
ura maradt a partnak. Ragusa még lobogtatja ugyan a magyar zdszlót, de
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bosznia és Hercegovina, Band 22
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bosznia és Hercegovina
- Band
- 22
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1901
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 533
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch